Arkhimédész (görög: Αρχιμήδης) ókori természettudós, szicíliai matematikus, mérnök, fizikus, csillagász, filozófus Szirakuzában született kb. i.e. 287-ben.
            Arkhimédész valószínűleg az első ismert és a legjobb matematikai fizikus volt Galilei és Newton előtt. Ifjabb korában megfordult az akkori világ legnagyobb kultúrközpontjában, Alexandriában is. Itt ismerkedett meg Eratoszthenésszel, akivel hazatérte után is levelező kapcsolatot tartott fenn. Tudományos munkásságának eredményeit nagy részben éppen ez a baráti-tudományos levelezés őrizte meg számunkra.
            Létrehozta a statika tudományát, leírta az emelőt és a hidrosztatikai egyensúlyt, felfedezte a felhajtóerőt (Arkhimédész törvénye). Bevezette a sűrűséget, meghatározta a tömegközéppont fogalmát és kiszámolta azt számos geometriai alakzatra. Kreativitása és éleselméjűsége minden reneszánsz előtti európai matematikusét megelőzte. Egy olyan civilizációban, ahol a miriád (szó szerint tízezer) végtelent jelentett, olyan helyiértékes számrendszert állított fel és használt, amiben a számokat 1064-ig le tudta írni.
            Számos legenda fűződik a nevéhez. Az egyik leghíresebb legenda szerint Hierón, Szirakuza királya megbízta őt, hogy derítse ki, hogy az általa készítetett korona színaranyból készült-e vagy sem. A megoldásra Arkhimédész fürdés közben jött rá, aminek örömére kiugrott a kádból és meztelenül végigrohant az utcákon azt kiáltozva, hogy „Heuréka!”, azaz „Megtaláltam!”. A probléma megoldására Arkhimédész rájött, hogy ha vízbe mártja a koronát, akkor a korona akkora térfogatú vizet szorít ki, mint amekkora a korona térfogata. Ha a koronával megegyező tömegű aranytömböt helyezett a vízbe, akkor annak ugyanakkora térfogatú vizet kellett kiszorítania, mint az állítólagos színarany koronának. Így a kiszorított víz mennyiségéből meg tudta állapítani, hogy kevertek-e ezüstöt a korona aranyához, azaz loptak-e el aranyat a korona készítése közben.
            Halálához is egy legenda fűződik. Amikor a második pun háború idején a rómaiak Szirakuza városát ostromolták, akkor Arkhimédész a várost több, mint két évig védelmezte gépezeteivel, miközben a rómaiakat vezető Marcellus seregeinek és a római hajóhadnak nagy veszteségeket okozott. Állítólag egy római támadást úgy hiúsított meg, hogy nagy számú tükörrel a Nap fényét a támadó hajókra tükrözte, amitől azok tüzet fogtak. Amikor a várost árulás következtében Marcellus seregei bevették, a hadvezér utasítást adott, hogy a nagy tudós életét kíméljék. Egy római zsoldos mégis leszúrta a 75 éves tudóst, aki matematikai problémáiban volt elmerülve. Talán felingerelte a katonát azzal, hogy amikor az a homokba rajzolt ábrát összetaposta, Arkhimédész rászólt: Μη μου τους κύκλους τάραττε, vagyis: „Noli turbare circulos meos!”, azaz „Ne zavard a köreimet!”
            Bár Arkhimédész és kortársai jelentik a görög matematika csúcsát, jelentőségét az ókorban nem nagyon ismerték fel. A középkorban azok a matematikusok, akik érthették volna a munkáit, nagyon kevesen és nagyon messze voltak egymástól. Sok munkája elveszett, amikor az alexandriai könyvtár kétszer is leégett. Művei csak latin vagy arab fordításban maradtak fenn és csak az újkori matematika kifejlődése után váltak újra ismertté.