A fizikatanítás kezdetei Hódmezővásárhelyen
Szilárd testek mechanikája
- Az anyagi pont kinematikája
- Az anyagi pont dinamikája
- Impulzus, energia, munka
- Merev testek kinematikája és sztatikája
- Pontrendszerek mechanikája
- Merev testek dinamikája
- Mechanikai jelenségek egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerekben
Deformálható testek mechanikája
- Folyadékok mechanikája
- Gázok mechanikája
Rezgések és hullámok
- Hangtan
- Hullámtan
Hőtan
- Hőmérséklet és hőmennyiség, a testek hőtágulása
- Halmazállapot-változások
- A hő terjedése
Optika
- Geometriai optika
- Fizikai optika
Elektromosság és mágnesesség
- Elektrosztatika
- A stacionárius áram (egyenáram)
- Mágneses tér vákuumban és az anyagban
- Elektromos áram szilárd testekben, folyadékokban,gázokban
- Az időben változó elektromágneses tér
Arcképcsarnok
Peter Barlow
(1776. október 13. - 1862. március 1.)

            Peter Barlow angol író, matematikus, kutató és mérnök. Foglalkozott számelmélettel, vasúti technológiával, csillagászati optikával és elektromágnesességgel. Norwichban született 1776. október 13.-án, gyerekkoráról keveset tudunk. Woolwich-ben a katonai akadémián tanárként dolgozott. 30 évesen kinevezték a Matematika Mesterének Londonban, a Királyi társaság tagja is lett 1823.-ban. A fiai Peter W. Barlow és William Henry Barlow 19. századi figyelemre méltó építőmérnökei lettek.
            Az unipoláris generátor (egyszerű elektromos generátor, amely egy mágnes két pólusa között forgó fémkorongból áll) alapján működik Barlow kereke, amit 1822-ben talált fel, és a fizikai szertárak révén még ma is jól ismert. A kerék acélmágnespatkó szárai közé helyezett, és alsó szélével higanyos csészébe érő, fogazott tárcsából áll, amely forgásba jön, ha tengelye és a higany között sugárirányban áram folyik rajta keresztül.
            Jelentős újításokat tett a csillagászatban is. Az ún. Barlow-lencsét 1834.-ben fejlesztette ki, melyek segítségével a távcsövek effektív fókuszát lehet megnyújtani, azaz a nagyítási tartományt lehet kiterjeszteni.
            Matematikai munkásságát bizonyítják az általa írt függvénytáblázatok. Aktív mérnöki tevékenységet folytatott a vasutak megjelenése alatt is.
            1847-ben leköszönt a pozíciójáról Woolwichben. 86 évesen 1862. március 1-én halt meg.

Művei:
A számok elméletének elemi vizsgálata (1811)
Új matematikai és bölcseleti szótár (1814)
Esszé a mágneses vonzásokról (1820)