Robert Wilhelm Eberhard Bunsen német kémikus, a cézium és rubídium felfedezője 1811. március 31.-én született Göttingenben. Ő tökéletesítette a róla elnevezett – korábban már Michael Faraday által feltalált – égőt.
Édesapja, Christian Bunsen (1770–1837), a göttingeni egyetem fő könyvtárosa és a modern filológia professzora volt. Bunsen a göttingeni egyetemen tanult kémiát, 19 évesen doktorátust szerzett fizikából. 1830-1833 között Nyugat-Európában utazott.
Visszatérése után a göttingeni egyetemen tartott előadásokat és elkezdte kísérleteit a fémsók oldhatóságával kapcsolatban. Mind a mai napig az általa felfedezett eljárás a leghatásosabb arzénmérgezés esetében.
1836-ban Bunsen Friedrich Wöhler utódja lett Kasselben. Két év múlva a marburgi egyetemen lépett állásba. A kísérletek ugyan gyors és széleskörű elismerést hoztak Bunsennek, de majdnem arzénmérgezésben meghalt. Ezen kívül az egyik szeme világát is elvesztette, amikor egy robbanástól üvegszilánk került a szemébe. 1841-ben előállított egy olyan szénelektródát, amelyet a Grove-féle drága platinaelektróda helyett lehetett használni az elemekben.
1846-ban felállított egy máig érvényben lévő elméletet a gejzírek működési elvéről.
1852-ben Bunsen a heidelbergi egyetemre került. Elektrolízissel krómot, magnéziumot, alumíniumot, mangánt, nátriumot, báriumot, kalciumot és lítiumot állított elő. Tíz évig dolgozott együtt Sir Henry Enfield Roscoe-val, tanulmányozva a sósav előállítását hidrogénből és klórból.
1859-ben Bunsen megszakítottotta a Roscoe-val való együttműködést és Gustav Kirchhoffal dolgozott a spektrumanalízis területén, akivel felfedezik a spektroszkópot és egy fotométer is az ő nevét viseli. Spektroszkópiai kutatásai során Bunsen (vagy Peter Desaga nevű asszisztense) tökéletesítette azt a speciális gázégőt, amelyet ugyan Michael Faraday talált fel, de később Bunsen-égőnek neveztek el. 78 éves korában visszavonult és régi hobbijával, a geológiával kezdett foglalkozni. 1899. augusztus 16.-án hunyt el Heidelbergben. |
