Johann Wolfgang Döbereiner német kémikus 1780. december 13.-án született a bajorországi Hof an der Saale-ban. Leginkább a periódusos rendszert előre vetítő munkája tette ismertté.
            Sorsa fiatalabb kortársához, Faradayhez hasonló volt. Egy kocsis fiaként kévés lehetősége volt a formális iskoláztatásra, gyógyszerésztanoncnak ment. Nagyon olvasott volt, s természettudományos előadásokat látogatott. Patikusként próbálkozott, de ehhez sem volt pénze, a napóleoni háborúk pedig tönkretették rokonai textilfestő és fehérítő üzemét, ahol dolgozott. Élete mélypontján, 1810-ben hívták meg a Jénai Egyetemre, ismerve kémiai publikációit, noha még érettségije sem volt! 1810. november 10.-én doktorált, méghozzá úgy, hogy az eljárás költségeit is csak később, részletekben tudta kifizetni. Végül 1810-ben a jénai egyetem professzora lett.
            1817-ben kezdődő kutatásaival az elemek kiválasztott csoportjainak egyes tulajdonságaiban szabályszerűséget felfedezett fel. Pl. a lítium és a kálium atomtömegének átlaga közel van a nátrium atomtömegéhez. Ugyanezt tapasztalta kalcium, stroncium és bárium, valamint kén, szelén és tellúr esetén is, csakúgy, mint klór, bróm és jód esetén. Ráadásul némelyik ilyen hármas sűrűsége is hasonló sémát követ. Az elemek ezen csoportjai „Döbereiner triádjai” néven ismertek.
            Döbereiner a furfural felfedezése miatt is ismert, valamint a platina katalizátorként illetve gyújtóként való felhasználásának kutatásáért. A róla elnevezett gyújtókészülék (1823) a gyufa általános használata előtt nagyon elterjedt volt. E készülékben cink kénsavval érintkezve, hidrogént fejleszt, mely vékony nyíláson platinataplóra (platinaszivacsra) áramlik. A platinatapló ilyenkor izzásig felhevül és a hidrogént meggyújtja. 1828-ra már 20 000 ilyen gyújtót használtak Németföldön és Angliában. Gyönyörűen díszítették is őket, melyek a biedermeier lakások tipikus tárgyaivá váltak. Noha még az 1910-es években is használati és nem dísztárgyak voltak, a fokozatosan kifejlesztett gyufa lassan átvette a Döbereiner-féle gyújtó szerepét. A vörös foszforos biztonsági gyújtó megalkotásához Döbereiner egyik tanítványa, Rudolph Christian Böttger is jelentősen hozzájárult.
            Különösen nagyra értékelhetjük, hogy Döbereiner nem kért szabadalmat találmányára, amit a következőképpen indokolt: „Jobban szeretem a tudományt, mint a pénzt és boldoggá tesz, hogy felfedezésemet sokan hasznosítják.”
            Goethe, a német író Döbereiner barátja volt, s hetente látogatta az előadásait. Kémiai affinitással kapcsolatos elméletét felhasználta egyik 1809-ben írt híres regényében, a „Vonzások és választások”-ban is.
            Döbereiner 1849. március 24.-én halt meg Jénában.