Emil Heinrich du Bois-Reymond német fizikus és orvos 1818. november 7.-én született Berlinben. Ő a modern elektrofiziológiai kísérletek atyja. Legjelentősebb kutatási eredményeit az ideg- és izomrostok elektromos aktivitásával kapcsolatban érte el.
            Korai tanulmányait Berlinben a Francia Kollégiumban kezdte, majd 1836-ban beiratkozott a Berlini Egyetemre, ahol aztán a diploma megszerzése után – élete végéig – dolgozott. 1858-ban kinevezték az élettan professzorának. Eleinte olyan halfajokat tanulmányozott, amelyek képesek elektromos áramot gerjeszteni, majd az ideg- és izomrostok elektromos vezetését kezdte vizsgálni. 1843-ban felfedezte, hogy ha az idegi membrán elektropozitív felszínét inger éri, akkor az ingerlés pontján az elektromos potenciál lecsökken, és ez a „csökkent potenciálú pont” az ingerület, amely az idegben mint „viszonylagosan negatív potenciálú hullám” terjed tovább. Du Bois-Reymond azt is kimutatta, hogy ez a jelenség a harántcsíkolt izomrostokban is megfigyelhető, továbbá ez az izomösszehúzódás elsődleges oka.
            Du Bois-Reymond eredményeinek összefoglalása „Untersuchungen über thierische Elektricität” (Az állati elektromosság vizsgálata) címmel jelent meg, s ez a mű megteremtette az elektrofiziológia tudományágát.
            Berlinben hunyt el 1896. december 26.-án.