A fizikatanítás kezdetei Hódmezővásárhelyen
Szilárd testek mechanikája
- Az anyagi pont kinematikája
- Az anyagi pont dinamikája
- Impulzus, energia, munka
- Merev testek kinematikája és sztatikája
- Pontrendszerek mechanikája
- Merev testek dinamikája
- Mechanikai jelenségek egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerekben
Deformálható testek mechanikája
- Folyadékok mechanikája
- Gázok mechanikája
Rezgések és hullámok
- Hangtan
- Hullámtan
Hőtan
- Hőmérséklet és hőmennyiség, a testek hőtágulása
- Halmazállapot-változások
- A hő terjedése
Optika
- Geometriai optika
- Fizikai optika
Elektromosság és mágnesesség
- Elektrosztatika
- A stacionárius áram (egyenáram)
- Mágneses tér vákuumban és az anyagban
- Elektromos áram szilárd testekben, folyadékokban,gázokban
- Az időben változó elektromágneses tér
Arcképcsarnok
Pierre-Louis Dulong
(1785. február 12. – 1838. július 18.)

            Pierre-Louis Dulong francia kémikus és fizikus 1785. február 12.-én született a franciaországi Rouen-ben. Dulongnak komoly része volt a fajhőre vonatkozó Dulong–Petit-törvény megfogalmazásában (1819). Ez a törvény az atomsúlyok meghatározásában bizonyult hasznosnak.
            Dulong először Claude-Louis Berthollet asszisztense volt, majd a párizsi műszaki főiskolán a fizika professzora (1820), végül az intézmény igazgatója (1830) lett. Kémiai kutatásai során minden pénzét eszközökre költötte, így elszegényedett. 1813-ban fedezte fel a nagyon robbanékony nitrogén-trikloridot, amelynek vizsgálata közben elvesztette fél szemét és majdnem fél kezét is. Fontos fizikai kísérleteiben Alexis-Thérese Petit volt a társa. 1817-ben kimutatták, hogy Newton lehűlési törvénye csak kis hőmérsékletkülönbségek esetén igaz. A hőmérséklet mérésével és a hőátadással kapcsolatos munkájukat (1818) kitüntetéssel ismerte el a francia akadémia.
            Jöns Berzeliusszal írt tanulmányában (1820) a folyadékok sűrűségével és a vízzel foglalkozott. Louis-Jacques Thénard-ral együtt kimutatta, hogy bizonyos fémek képesek elősegíteni a gázok vegyülését. Tanulmányozta a gázok fénytörő képességét (1826) és fajhőjét is (1829). François Arago volt a társszerzője a magas hőmérsékletu gőz rugalmasságáról írt tanulmányának (1830). Utolsó művében (1838) a kémiai reakciókban felszabaduló hő meghatározására szolgáló kísérleteit írta le.
            1838. július 18.-án hunyt el Párizsban.