Euklidész (vagy Eukleidész) Kr. e. 365 körül született görög matematikus, akit később a geometria atyjaként is emlegettek. Életéről szinte alig tudunk valamit.
Platón akadémiáján tanult Athénban. Az alexandriai matematikai iskola megalapítója. A perspektíváról, a kúpszeletekről és a szférikus geometriáról szóló művein túl, Ő a híres ókori matematika (tan)könyv, az Elemek (Στοιχείa, Sztoikheia) szerzője, amelyben összefoglalta a matematika alapjait (euklideszi geometria).
Az Elemekben geometriai módszerekkel ugyan, de világosan leírja a két szám, vagy mennyiség legnagyobb közös osztójának megkeresésére (is) használt euklidészi algoritmust. Ezt a legtöbb tudománytörténész szerint a püthagoreusok fedezték fel, legalábbis biztos, hogy ismerték. Az Elemek-ben a geometriai objektumok tulajdonságait viszonylag kis számú axiómából vezeti le, így a modern matematika axiomatikus módszerének úttörője (esetleg ihletője) volt. Noha az Elemekben bemutatott eredmények nagy része más matematikusoktól származik, Euklidész nagy érdeme, hogy egységes, logikailag összefüggő szerkezetben mutatta be őket. Azonkívül, hogy néhány hiányzó bizonyítást is elvégzett, Euklidész szövege tartalmaz számelméleti valamint térmértani részeket is. Az Elemekben bemutatott geometriai rendszert sokáig úgy tekintették, mint „a” geometriát. Manapság mindenesetre euklidészi geometriának nevezik, megkülönböztetésképpen az úgynevezett nem-euklidészi geometriáktól, amelyeket a 19. században fedeztek fel. Az új geometriák Euklidész ötödik posztulátumának a vizsgálatából nőttek ki, amely a matematika történetének legtöbbet tanulmányozott axiómája. Ezek a kutatások legfőképpen azt célozták, hogy bebizonyítsák a viszonylag bonyolult ötödik posztulátumot az első négy használatával. A párhuzamossági axióma (Egy egyenessel egy rajta kívüli pontból csak egy párhuzamos egyenes húzható) elhagyásával ellentmondásmentes geometriához jutunk – a Bolyai János és Lobacsevszkij nevéhez fűződő ún. hiperbolikus geometriához.
Kr. e. 300 körül hunyt el.
|
