Michael Faraday, a Királyi társaság tagja 1791. szeptember 22.-én született az angliai Newington Butts-ban. Angol fizikus és kémikus, az elektrotechnika nagy alakja, aki magát természetfilozófusnak tartotta. Jelentősen hozzájárult az elektromágnesessség és elektrokémia területeinek fejlődéséhez.
            Michael Faraday-t a történelem egyik legnagyszerűbb tudósának tartják. Néhány tudománytörténész úgy emlegeti őt, mint a természettudomány-történet legnagyobb kísérletezőjét. Ez nagyban köszönhető az elektromosság területén kifejtett erőfeszítéseinek, mely lehetővé tette, hogy az elektromosság képessé vált a technológiai felhasználásra.
            Kezdetben gázok cseppfolyósításával kísérletezett. 1825-ben felfedezte a benzolt. Tíz év kutatómunka után 1831-ben határozta meg az elektromágneses indukció törvényeit. (Ez a dinamók, generátorok és transzformátorok működésének alapja.) 1832-ben elektrolízissel foglalkozott; megalkotta az „elektrokémiai egyenértéksúly” kifejezést és meghatározta értékét. Ő vezette be az anód, katód, elektród és ion kifejezések használatát. 1845-ben a fény és a mágneses tér kölcsönhatásait vizsgálva felfedezte a Faraday-effektust.
            A kapacitás SI egysége, a farad, róla kapta a nevét, valamint a Faraday állandó, ami egy mol elektron töltését jelenti (kb. 96485 coulomb).
            Faraday felismerte, hogy az időben változó mágneses mező elektromos mezőt gerjeszt.
            Ő volt az, aki a korábbi változatát feltalálta annak a szerkezetnek, mely később Bunsen-égő néven várt ismertté és világszerte szinte az összes tudományos laboratóriumban fellelhető, mint könnyen hozzáférhető hőforrás.
            Hampton Court-i házában hunyt el 1867. augusztus 25-én.