Galileo Ferraris olasz fizikus és elektromérnök, 1847. október 31.-én az észak itáliai Livorno Vercellese-ben született. Jelentős érdemei voltak a váltakozó áram gyakorlati alkalmazásainak elterjedésében. 1885-ben felfedezte a forgó mágneses mezőt, amely az alapját jelentette a váltakozó áramú motoroknak.
            Ferraris 10 éves korában Torinóba költözött fizikus nagybácsijához, aki bevezette a fiút a tudomány világába. Három évet tanult a Torinoi Egyetemen, majd két év gyakorlat után 1869-ben szerezte meg az elektromérnöki fokozatot. A diplomája az elektromosság igazi propagandája volt.
            Ferraris önálló kutatásai során 1885-ben felfedezte a forgó mágneses mezőt, majd az elektromos aszinkron motor egyik típusával is kísérletezett. Kísérleti eredményeinek köszönhetően jött létre a váltakozó áramú motor. 1888-ban – néhány évvel Tesla előtt -, publikálta kutatási eredményeit a Torinói Királyi Tudományos Akadémia felé.
            1889-ben Ferraris dolgozott az Olasz Ipari Intézetben, ahol az elektromérnökök képzésében vett részt. 1896-ban csatlakozott az Olasz Elektrotechnikai Szövetséghez, amelynek később elnöke is lett.
            A forgó mágneses mező felfedezője 1897. február 7.-én hunyt el Torinóban.