Johann Heinrich Wilhelm Geissler 1814. május 26-án született Igelshieb-ben. A német üvegtechnikus, mechanikus 1854-ben akkor lép a fizikatörténet színpadára, amikor Plücker felfedezi a gázkisülési csöveket, amelyeket ő gyárt le bonni műhelyében. A csövek működtetéséhez szükséges vákuum előállítására higanyos szivattyút talál fel, amivel szinte sorozatban tudja gyártani a csöveket, így neve széles körben ismertté válik. Akkoriban az elérhető minimális nyomás 2-3 torr volt, ezzel a higanypumpával viszont 0,008 torr nyomást tudtak előállítani. Tehát körülbelül 300-szorosára emelte a ritkítás fokát. Így tudta felismerni, hogy az általa készített ún. Geissler-csőben néhány száz Pascal nyomásnál a katód és az anód közé kapcsolt nagyfeszültség hatására pasztellszínekben világító gázoszlop alakul ki. Geissler találmányai a modern foszforlámpák, izzólámpák és röntgensugarak előfutárai voltak. A Geissler-csövek neve Plückertől származik, aki sokat foglalkozott a csövek feltalálásával és tematikájával. 1857-ben Plücker tartott egy előadást ebben a témában. Geissler újítása a platina elektródák légmentes helyen, csövekben történő beolvadásában; a töltőgázok variációjában és a gáztöltés megjelenítésében; egy javított vákuumban, rejlett.
            Heinrich Geisslernek nehéz életútja volt. A munkáját üvegfúvóként kezdte, szülei üzletében, az apjánál dolgozott, aki üvegművész, gyöngykészítő és kereskedő volt, de üvegből készült műszerek előállításával kezdte. A thüringiai falvakban nagy volt a szegénység, az üvegfúvás a megélhetést jelentette és nem álommunka volt. Geissler apja önálló vállalkozó volt, ami abban az időben jónak számított, mert a legtöbb üvegfúvó otthon dolgozott és nem volt saját vállalkozása.
            1850-ben Bonnban egy saját üzletet alapított. Együtt dolgozott kémikusokkal, orvosokkal, ásványtanosokkal, fizikusokkal és fiziológusokkal, befejezte az üvegműszereket, elkezdett egyéni továbbfejlesztett mérőműszereket gyártani. Ezek után már üvegfúvóként, vállalkozóként és mérnökként dolgozott. Geissler cége világkiállításokon vett részt, 1855-ben a zsűri aranyérmet adott neki. Geissler műszerei közül a legdicsértebbek a normálhőmérő, hypsometer (magasságmérő), vaporimeter (alkoholmennyiségmérő a folyadékokban).
            50 éves jubileuma alkalmából a bonni egyetem 1868-ban díszdoktorává nevezte ki. 1879. január 24.-én hunyt el Bonnban, a város történelmi temetőjében helyezték örök nyugalomra. 1989 óta Neuhaus-Igelshieb-ben – szülőházában - található egy múzeum, amely az ő nevét viseli.