Heinrich Rudolf Hertz német fizikus 1857. február 22.-én született Hamburgban. Ő adott le és fogott fel elsőként rádióhullámokat.
            A Berlini Egyetemen - Hermann von Helmholtz tanítványaként - 1880-ban magna cum laude doktorált. 1883-ban kezdte tanulmányozni James Clerk Maxwell elektromágnesség-elméletét. 1983-tól a Kieli Egyetem elméleti fizika tanára. 1885 és 1889 között a Karlsruhei Műegyetem fizikaprofesszoraként a laboratóriumában elektromágneses hullámokat állított elő, megmérte hullámhosszukat és sebességüket. Megmutatta, hogy rezgésük természete, visszaverődési és törési képességük ugyanolyan, mint a fényé és a hőhullámoké. Minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a fény és a hő elektromágneses sugárzás. 1889-ben nevezték ki a Bonni Egyetem fizikaprofesszorává, itt folytatta az elektromosság ritkított gázokban való kisülésének a tanulmányozását. Összegyűjtött művei 3 kötetben, „Gesammelte Werke” címmel jelentek meg 1894-95-ben.
            Hertz szervezetét 36 évesen egy ritka gyulladásos betegség támadta meg és 1894. január 1.-jén elhunyt Bonnban.