Georges Leclanché francia kémikus Pamainban született 1839-ben Ő találta fel a szárazelemet 1866-ban, amelyet utána Leclanché elemnek nevezték el. Egy üveg serlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel. Mivel a szén elektródon működés közben hidrogén gáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogén gázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik. A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére parafinnal vonják be az a barnakőpor felszínét. Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat, vagy petróleumot öntenek. A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem. 1866-ban a párizsi kiállítás érmét kapja meg. Az elemet a Belga Vasút és a Belga Távírda azonnal bevezette. Később 1871-ben az elemet tökéletesítette.
            1882. szeptember 14.-én hunyt el Párizsban.