Krisztianovics Lenz német származású orosz fizikus, akadémikus 1804. február 24.-én született Derptben. 1823-1826-ig a fiatal Lenz részt vett Kocebu világkörüli expedíciójában. Ennek az expedíciónak az eredményeit „A Szentpétervári Tudományos Akadémia Emlékirataiban” adták ki, Lenzet pedig a visszatérése után két évvel az Akadémia adjunktusává választották.
            Nagyszabású munkálatokat végzett a fizikai földrajz területén (a tenger hõmérséklete és sótartalma, a Kaszpi-tenger szintjének változása, barometrikus magasságmérések, a földmágnesség mágneses deklinációjának és intenzitásának mérése stb.).
            1833-ban Lenz az indukált áramot tanulmányozta, és felállította a róla elnevezett szabályt. Kutatásának eredményeit 1834-ben adta közre, s ekkor a Pétervári Tudományos akadémia tagjává választották.
            A galvánpolarizációt, a Peltier-féle jelenséget is kutatta. Sikerült neki áram segítségével, a forrasztási helyen fellépő lehűléssel vizet fagyasztania. 1844-ben megállapította az áram hőhatásának törvényét. 1836-tól a pétervári egyetem tanára, 1862-tõl pedig a rektora. Fizika és fizikai-földrajz tankönyvei nagyon elterjedtek voltak.
            1865. február 22.-én hunyt el Rómában.