James Clerk Maxwell skót matematikus-fizikus a skóciai Edinburghban született 1831. június 13.-án. Maxwell egy összefoglaló egyenletrendszerbe írta le az elektromosság és a mágnesesség alapjait. Bebizonyította, hogy a mágneses és elektromos mező a térben hullámok formájában állandó 3·108 m/s sebességgel terjed, s feltételezte, hogy a fény is elektromágneses sugárzás. A nevéhez fűződik a Maxwell-eloszlás, a gázok mozgásának elmélete.
            Maxwell korának legjobb matematikusa volt az elméleti fizikusok között. A 19. század megbecsült tudósa, akinek nagy befolyása volt a huszadik századi fizikára és hozzájárult a természet fizikai alapmodelljének elkészítéséhez. 1931-ben, Maxwell születésnapjának századik évfordulóján, Einstein mondta az ő munkásságáról: „a legalaposabb és legtermékenyebb fizikus volt Newton óta”.
            Maxwell oktatását édesanyja kezdte el, majd anyja halála után Maxwell az Edinburgh Akadémián töltötte fiatalságát. 1845-ben - 14 évesen - írt egy tanulmányt, melyben bemutatja mechanikai eszközök képét, matematikai függvényeit egy darab spárgával. 1847-ben az Edinburgh Egyetemen etikát, természettudományokat hallgat. 1851-ben a Trinity Egyetemen hallgatóként William Hopkins tanítványa lesz. Az elektro-magnetika egyenletek tekintélyes részének kiszámítása kemény munka Maxwell-nek, de kiváló előmeneteli lehetőség egy egyetemistának a Trinity-n.
            1859-ben megkapta az Adams-díjat Cambridge-ben, a „Szaturnusz gyűrűinek stabilitása” című esszéjéért, amiben kimondta, hogy a gyűrűk nem lehetnek teljesen szilárdak vagy folyékonyak. Maxwell megmutatt, hogy: a stabilitás biztosítja, hogy a gyűrűk számtalan apró részből álljanak. 1860-ban professzor volt Londonban a Királyi Főiskolán. 1861-ben, Maxwell-t beválasztották a királyi tanácsba. Ebben az időszakban a szilárdtestek rugalmasságát és a tiszta geometriát vizsgálta. Idősebb korában sokat foglalkozott a gázok kinetikájának elméletével. Hozzájárult az optika és a színes látás kutatásához és megbecsülést szerzett magának a felfedezéssel, hogy a színes fényképek előállíthatók a piros, kék és zöld szűrőkkel.
            1865-ben Maxwell visszament Glandale-be és édesapjával élt. 1868-ban visszakapta Fizika és Asztrológia Kar vezetését a Királyi főiskolán Londonban. Viszonylag fiatalon - 48 évesen -, hasüreg rákban hunyt el 1879. november 5.-én Cambridge-ben
            Maxwell életének legtöbb munkája az elektromossághoz kapcsolódik. Legfontosabb közreműködése abban áll, hogy kiterjesztette a korábbi tudósok (pl. Michael Faraday, André-Marie Ampère stb.) elektromos és mágneses felfedezéseinek matematikai formuláit, és egy összekapcsolódó differenciálegyenlet-gyűjteménybe foglalta össze. Ezeket az egyenleteket, melyeket mára Maxwell-egyenletek néven ismerünk, először 1864-ben mutatta be a királyi tanácsnak és közösen írták le a az elektromos és mágneses mezők kölcsönhatását az anyaggal.
            Maxwell az elméletének következményeként azt is megmutatta, hogy az egyenletek szerint periodikus oszcilláció biztosítja, hogy az elektromos és mágneses mező a térben terjedni tudjon. A terjedési sebességet 310740000 m/s értéknek becsülte.
            A mágneses fluxus származtatott CGS egysége az Ő tiszteletére viseli a maxwell (Mw) nevet. A Vénusz egyik hegységrendszerét, a Maxwell Montes-t is róla nevezték el (ez az egyetlen eset, hogy egy férfiről neveztek el valamit a Vénuszon). Az Ő nevét viseli az a15 méter átmérőjű mm alatti tartományban működő csillagászati távcső, amely a legnagyobb asztonómiai teleszkóp a világon.