Mecedonio Melloni olasz fizikus 1798. április 11.-én született Pármában. Ő mutatta ki először, hogy a hősugarak a fényhez hasonló fizikai tulajdonságokat mutatnak.
            Tanulmányait Pármában végezte, s 1824-től a helyi egyetem fizikaprofesszora lett. Mivel rokonszenvezett az 1831-es osztrák ellenes felkeléssel, Franciaországba kellett menekülnie. 1939-ben kinevezték a nápolyi Vezúv Obszervatórium igazgatójává, s ezt a posztot egészen 1848-ig be is töltötte.
            Melloni legnagyobb tudományos eredménye a hősugárzáshoz kapcsolódik. A hősugarak tulajdonságainak tanulmányozásához kifejlesztett egy termo-multiplikátort, azaz egy termo oszlop és egy érzékeny galvanométer kombinációját. Nem sokkal azután, hogy Thomas Johann Seebeck felfedezte a termoelektromos hatást, Melloni és barátja, Leopoldo Nobili már 1831-ben bemutatták azokat a kísérleteiket, amelyek a különböző anyagok által kibocsátott fekete test sugárzásra vonatkoztak. Melloni elkészített egy optikai padot, amelyen elhelyezte a termo-oszlopot, a fény- és hőforrásként használt Locatelli-lámpát és Leslie-kockát és a termo-multiplikátort. Az így létrehozott Melloni-készlet segítségével sorra megmutatta, hogy a hősugarak ugyanúgy visszaverődnek, megtörnek és polarizálódnak, mint a fénysugarak.
            Munkásságáért 1834-ben a Royal Society Rumford-medált adományozott neki, 1835-ben az Olasz Tudományos Akadémia levelező tagjának, míg 1839-ben a Royal Society külföldi tagjának választották.
            56 évesen, 1854. augusztus 11.-én. kolerában hunyt el a Nápoly közelében fekvő Portici városában.