Antonio Pacinotti olasz fizikus 1841. június 7.-én született Pisa városában. Első matematikai ismereteit fizikaprofesszor édesapjától szerezte. 1856-tól a Pisai Egyetemen tanult, majd 1859-től tanársegéd az egyetemen. Még ebben az évben önkéntesnek jelentkezik az olasz függetlenségi háborúba. 1861-ben szerzi meg a fizikusi diplomáját a Pisai Egyetemen.
            1864 végén fizikaprofesszori megbízást kap a Bolognai Technikai Intézetbe. 1873 márciusában a Cagliari-i, majd 1881 decemberében a Pisai Egyetem fizikaprofesszora lesz.
            Kutatásai során tökéletesítette az egyenáramú elektromos motort, illetve dinamót és eredményeit 1865-ben publikálta az „Il Nouvo Cimento” című tanulmányában. Pacinotti egy gyűrű alakú armatúrát használt, amelyre olyan módon csévélt fel fémes tekercseket, hogy a keletkező áram jóval kisebb mértékben lüktetett, mint a korábbi dinamó típusok esetében. Hamarosan rájött, hogy a szerkezetet elektromos motorként is lehet használni, így találmánya gyorsan elterjedt.
            Pacinotti 1905-ben tagja lett az Olasz Parlamentnek, majd 1911-ben az Olasz Elektrotechnikai Társaság elnökének is megválasztották.
            1912. május 22.-én hunyt el Pisában. Szülővárosában az Arno folyó híres rakpartját róla nevezték el.