A fizikatanítás kezdetei Hódmezővásárhelyen
Szilárd testek mechanikája
- Az anyagi pont kinematikája
- Az anyagi pont dinamikája
- Impulzus, energia, munka
- Merev testek kinematikája és sztatikája
- Pontrendszerek mechanikája
- Merev testek dinamikája
- Mechanikai jelenségek egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerekben
Deformálható testek mechanikája
- Folyadékok mechanikája
- Gázok mechanikája
Rezgések és hullámok
- Hangtan
- Hullámtan
Hőtan
- Hőmérséklet és hőmennyiség, a testek hőtágulása
- Halmazállapot-változások
- A hő terjedése
Optika
- Geometriai optika
- Fizikai optika
Elektromosság és mágnesesség
- Elektrosztatika
- A stacionárius áram (egyenáram)
- Mágneses tér vákuumban és az anyagban
- Elektromos áram szilárd testekben, folyadékokban,gázokban
- Az időben változó elektromágneses tér
Arcképcsarnok
Georg Hermann Quincke
(1834. november 19. – 1924. január 13.)

            Georg Hermann Quincke német fizikus Frankfurtban született 1834. november 19.-én. Tanulmányait Königsbergben és Heidelbergben végezte, majd 1858-ban Berlinben rakta le a doktorátusát. 1859-ben egyetemi magánoktató lett Berlinben, majd 1872-ben a wülzburgi egyetemen kinevezték professzornak. 1875-ben a fizika professzora lett Heidelbergben, ahol az 1907-es nyugdíjba vonulásáig oktató maradt.
            Doktori disszertációjának témája a higany kapilláris szilárdsága volt, és minden kapilláris jelenségről szóló vizsgálata nagy klasszikus lett, de elismerten tevékenykedett egy, a fényről szóló kísérleti tanulmányban is. A Royal Society of London tiszteletbeli kutató ösztöndíjasának választották. Több kísérleti eszközzel segítette a fizika és más tárgyak fejlődését. Ezek közül kiemelkedik az az interferenciacső, amelyet 1866-ban készített, a hang hullámhosszának, s így a frekvencia ismeretében a hang sebességének meghatározására.
            Quincke 1924. január 13.-án hunyt el.