René Antoine Ferchault de Réaumur francia természettudós, matematikus, zoológus 1683. február 28-án született La Rochelle-ben. Eleinte Bourgesban végzett jogi tanulmányokat, majd 1703-ban átköltözött Párizsba, ahol természettudományi és matematikai tanulmányokat folytatott.          Huszonöt éves korában megválasztották a Francia Tudományos Akadémia tagjávás és a majdnem ötven évig tartó tevékeny tagság ideje alatt tizenkét ízben választották meg az Akadémia igazgatójává. Az üléseken hetvenöt eredeti munkáját olvasta fel. Réaumur érdeklődése néhány matematikai munka közzététele után a zoológia és a technika felé fordult.
            A zoológiában hosszas kísérletek és megfigyelések alapján számos felfedezést tett. Sok dolgozata közül kiemelkedett a „A rovarok történetéről” szóló értekezés, amely 1734-től 1742-ig jelent meg Párizsban, hat kötetben. A mű 4000 oldalból, 250 mellékletből és kb. 5000 képből állott. Réaumur ezzel a művével a rovartan egyik megalapítója lett. A hetedik kötet csak 200 évvel halála után jelent meg és elegendő anyag maradt hátra még egy nyolcadik kötet számára is.
            1711-ben fizetett mechanikusként (manapság azt mondhatnánk: technológus mérnökként) alkalmazták az Akadémián, ahol az ő dolga lett az ipar és a kézművesség különböző ágaival foglalkozó művek kiadása. Ebből az időszakból való „A kézművesség és a mesterségek leírása” című munkája, amelyet halála után, 1761-ben nyomtattak ki 27 kötetben.
            Réaumurnek számos műszaki és tudományos találmánya volt, amelyekről beszámolt az Akadémián. Ilyenek voltak például a tükörkészítés, a palamegmunkálás, a mesterséges gyöngy előállítása, a vasbányászattal, a papír tulajdonságaival stb. kapcsolatos találmányok. 1722-ben közzétette legfontosabb művét: „A kovácsoltvas acéllá változtatásának művészete” címen. A munka magában foglalja azoknak a gyakorlati, technológiai kutatásoknak az eredményeit, amelyek megalapozták Franciaországban az acélgyártást. Munkájának érdeme, hogy tisztázta, mi a szerepe a vas széntartalmának, felismerve, hogy ez határozza meg a vas fajtáját. Később porcelánkutatásba kezdett. Feltalálta a róla elnevezett Réaumur-porcelánt, amely tulajdonképpen egy porcelánhoz hasonló üvegfajta.
            Foglalkozott hőmérők szerkesztésével is. Először alkohol-, később higanyhőmérőt készített, melynek skáláját a víz fagypontjától a forráspontjáig 80 fokra osztotta. Ezt róla Réaumur-skálának nevezték el.
            Tanulmányozta a horgonygyártást és a tűgyártást is. 1749-ben kétkötetes munkát adott ki a tojás tartósításáról és a mesterséges keltetésről. Az Akadémiához címzett terjedelmes emlékiratában már 1720-ban megfogalmazta, mennyire fontosnak tartja a tudomány és a gyakorlat összekapcsolását. Ez a szempont vezette egész életében.
            Réaumur 1757. október 18.-án halt meg, Bermondiére-ben.