Thomas Johann Seebeck német fizikus Tallinban született 1770. április 9.-én. Ő fedezte fel 1821-ben, hogy különböző hőmérsékletű és eltérő anyagú vezetők között elektromos áram folyik. A termoelektromos jelenséget ma Seebeck-effektusként tartják számon.
            Seebeck Berlinben és a Göttingeni Egyetemen tanult orvostudományt. 1802-ben szerezte meg orvosi diplomáját Göttingenben, a kutatás kedvéért azonban lemondott az orvosi pályáról. 1814-ben a berlini akadémia tagja lett. 1816-ban neki ítélték az akadémia azévi díját a mechanikai feszültség alá helyezett üvegben észlelhető polarizáció tanulmányozásáért. Számos fém mágnesezhetőségét vizsgálva fedezte fel a vörös izzásra hevített, mágnesezett vas szokásostól eltérő viselkedését, amely a ma már hiszterézisként ismert jelenséghez vezet. Különböző fémpárokkal és vezetőkkel végzett kísérletei nyomán derült ki, hogy a vezető anyagok termoelektromos sorba rendezhetők. Legjelentősebb felfedezése azonban a Seebeck-effektus. Kimutatta, hogy ha egy réz- és egy bizmutszalagból összeállított, zárt áramkör egyik csatlakozási helyét felmelegítik, az áramkörben mindaddig áram folyik, amíg a hőmérséklet-különbség fennáll. A jelenség minden fémpár esetében megismétlődik. Seebeck eredeti kísérleti összeállításában már akkor is mérhető áram keletkezett, amikor az egyik csatlakozási helyet egyszerűen kézben tartották.
            Seebeck 1831. december 10.-én hunyt el Berlinben.