Nikola Tesla szerb fizikus, feltaláló és villamosmérnök 1856. július 10.-én született az akkori Habsburg Birodalom területén fekvő Smiljan városában (ma Horvátország), egy szerb ortodox pap fiaként. Életében 146 szabadalmat (ebből 112-t Amerikában) jegyeztek be a neve alatt. Róla nevezték el a mágneses indukció SI mértékegységét, a teslát. (T).
            A világ egyik legjelentősebb és leghíresebb feltalálója, tevékenységét elsősorban az elektromosság és mágnesesség területén fejtette ki. Több fontos elméleti munkán és szabványon kívül a nevéhez kötődik a többfázisú villamoshálózat vagy a váltóáramú motor is. Munkássága jelentősen hozzájárult a második ipari forradalomhoz. Hírnevét tovább táplálja, hogy rejtélyes kísérletei folytán sok áltudományos cikk szerzője nevezi meg Tesla munkásságát kiindulási pontként.
            Tanulmányait Smiljanban, Gospićban kezdte, majd 1875-ben az Osztrák Politeknikumban tanult, Grazban. Grazi tanulmányai alatt foglalkozott a váltóárammal és a dinamóval. Nehéz anyagi körülményei miatt Nikola Tesla kénytelen volt megszakítani grazi tanulmányait. Ezután útja Mariborba és Prágába vezeti. Édesapja 1879-ben halt meg. Nikola Teslát végül anyai nagybátyja a Pomázom élő Paja Mandić segítette ki az anyagi gondokból, s gondoskodó nagybátyja összeköttetéseinek köszönhetően az ifjú Tesla Budapesten megismerkedhetett Puskás Tivadarral. Nikola Tesla képességeiről legendák keringtek, teljes könyveket képes volt kívülről megtanulni, illetve kivételes vizuális memóriája volt. 1881-ben Tesla lett a Puskás Tivadar-féle American Telephone Company cég fő elektromérnöke, később pedig az ország első telefonhálózatának mérnöke.
            A legenda szerint Tesla a pesti Városligetben barátjával, Szigeti Antallal sétálgatott és Goethe Faustját eredetiben idézte. Abban a pillanatban Nikola Tesla a földön megrajzolta a váltakozó áramú motor működését, melyen már öt éve dolgozott. Valamivel később feltalált egy gépet, mely egyes források szerint egy jelismétlő vagy erősítő volt a telefonhálózathoz, mások szerint pedig az első hangszóró. 1882-ben költözött Párizsba, hogy a Continental Edison Company-nál dolgozhasson elektromos készülékek fejlesztésén. Ugyanebben az évben Tesla több gépet is épített, amelyek forgó mágneses teret használtak.
            Párizsban az Edison Társaságnak dolgozott, majd 1884-ben – 28 évesen - áthajózott Amerikába. Ő személyesen Edisonnnal akart dolgozni. Tesla szorgalmas volt, de „nem ismerte az amerikai humort”. A pénzügyi viták miatt elhagyta Edisont és váltakozó áramú rendszerének találmányi jogát eladta George Westinghouse-nak. Ezzel kezdetét vette a küzdelem Edison egyenáramú és Tesla-Westinghouse váltóáramú rendszere között. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy Tesla váltóáramú gépei sikeresebbek. A Westinghouse cég gondoskodott az 1893-as chicago-i expo kivilágításáról, és nagy sikert aratott vele. Ez a siker jelentős szerepet játszott abban, hogy a Westinghouse nyerte meg az első Niagara erőműre kiírt pályázatot, amely Tesla szabadalmai alapján készült el és az ő nevét viselte. Az erőmű 1896-tól látta el Buffalo-t árammal. Ma már a háromfázisú elektromos rendszert és az indukciós motort az ipari és háztartási eszközökben világszerte alkalmazzák.
            Tesla dolgozott egy olyan „üzemanyag nélküli motoron”, amelynek működése az öngerjesztés elvén alapult. Bár 1891-től több újságcikkben célzott arra, hogy sikerült ilyen motort készítenie, azonban a nyilvánosság előtt sohasem mutatott be ilyen szerkezetet. Ez később számos legendára adott okot.
            Ő állított elő a technika történetében először olyan intenzív nagyfrekvenciájú elektromágneses teret, amelyben a katódsugárcsövek, világításra szolgáló vákuum és gáztöltésű kisülési csövek maguktól is elkezdtek világítani.
            A század első évtizedében Tesla erőfeszítései a vezeték nélküli energiaátvitel (azaz a távirányítás alapjainak) megvalósítására összpontosultak, de az évtized közepe táján mély depresszió vett rajta erőt, amiben sok különböző tényező játszott közre: a rivális Marconi sikerei a rádiózásban, financiális problémák, a tudományos világ elutasító magatartása.
            Nikola Tesla 1943. január 7.-én hunyt el New York City-ben. A St. John katedrálisban százak vettek részt a gyászszertartásán. Három Nobel-díjas közös táviratban fejezte ki tiszteletét „a világ egyik legkiemelkedőbb szelleme előtt, aki a modern idők jelentős technológiai eredményeinek a megszületésénél bábáskodott”.
            Tesla számos kitüntetésben részesült: A Brit Királyi Intézet tiszteletbeli tagja, a New York-i Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Szerb Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, Edison-, Scott- és Crason- éremmel tüntették ki. Strassbourgban a „tudósok” épületének homlokzatára került emléktáblája.