Evangelista Torricelli itáliai fizikus és matematikus Faenza-ban született 1608. október 15.-én. Szegény családból származott és korán árvaságra jutott. Nagybátyja, egy kamalduli szerzetes nevelte, aki 1624-ben beíratta a jezsuita kollégiumba, ahol matematikát és filozófiát tanult, később Rómában tanult matematikát, csillagászatot és mechanikát
            Rómában megismerkedett Galilei írásaival, többek között az 1632-ben megjelent Dialogo-val, amelyek nagy hatással voltak rá. Torricellinek egy Galileihez írt leveléből kiderül, hogy a kopernikuszi világképet tartotta helyesnek. A Galileit ért üldöztetés miatt elfordult a csillagászattól és a fizika és matematika területén dolgozott tovább. 1632-től Galilei egy barátjának, Giovanni Ciampolinak a titkára volt.
            1641 őszén, három hónappal Galilei halála előtt, Castelli ajánlásával Firenzébe ment, és Galilei segédje lett. Galilei halála után örökölte hivatalát: ő lett a toszkánai nagyherceg udvari matematikusa, illetve a firenzei akadémia matematikaprofesszora. Udvari tisztségéből kifolyólag haláláig a toszkánai udvarban lakott. 1644-től az erődítéstant is ő tanította. Elsőrendű lencsecsiszolóként jelentős külön jövedelemre tett szert.
            Firenzében, 39 évesen halt meg fertőző betegségben (valószínűleg tífuszban) 1647. október 25.-én.
            Torricelli a barokk kor legjelentősebb fizikusai és matematikusai közé tartozik. Munkásságával – Descartes, Cavalieri, Fermat és Pascal mellett – alapvetően befolyásolta kortársait.
            1644 hozta nyilvánosságra úttörő munkáját a szabadesés és hajítás törvényszerűségeiről (De motu gravium naturaliter descendentium). Ez volt a háromkötetes Opera geometrica második része, amelyben közzétette hidrodinamikai kutatásait, amelyek hamarosan élénk érdeklődést váltottak ki egész Európában.
            A levegő nyomását Ő mérte meg először.
            A később róla elnevezett tétel kimondja, hogy egy folyadék tartályból való kiáramlásakor az áramlási sebesség arányos a folyadékoszlop magasságának négyzetgyökével, vagyis nem függ a folyadék anyagi minőségétől.
            A folyadékok dinamikája területén végzett alapvető megfigyelései mellett Toricelli nagymértékben hozzájárult a differenciálszámítás kialakulásához is. Cavalieri továbbvitte Kepler gondolatait az infinitezimális mennyiségekre vonatkozóan. Ennek a módszernek a segítségével Torricelli elegáns bizonyításokat talált mértani problémákra – például, hogy egy megforgatott hiperbola által határolt térfogat véges – annak ellenére, hogy a felszíne végtelen. A „De motu gravium” című munkájában a lövedékek parabolikus pályáját írta le ennek az eljárásnak a segítségével.
            Továbbfejlesztette Galilei távcsövét és egy egyszerű, de hatékony mikroszkópot talált fel.
            Ő volt az első, akinek hosszabb ideig sikerült vákuumot fenntartania. A legfontosabb felfedezése a barométer működési elvének felfedezése: abból a feltételezésből indult ki, hogy a folyadék nem a horror vacui következtében, hanem a levegőoszlop súlya miatt emelkedik fel. Ezt a hipotézist Blaise Pascal bizonyította be 1647-ben. Szintén helyesen magyarázta a szél keletkezését a légkörben jelenlevő hőmérséklet- és nyomáskülönbségekkel.
            Torricelliről nevezték el a nyomás egyik fizikai mértékegységét: 1 torr = 133,3 Pa. Az ő nevét viseli egy holdkráter, valamint a 7437-es aszteroida is.