John Tyndall ír fizikus 1820. augusztus 2.-án született az írországi Leighlinbridge-ben. Tyndallt 1853-ban a londoni Royal Institution (Királyi Intézet) természetbölcselet-professzorává választották. Az intézetben Michael Faraday munkatársa és barátja lett. Eleinte a kristályok mágneses tulajdonságait tanulmányozta, de 1859-ben a különböző gázok hőelnyelő és hősugárzó képességét kezdte vizsgálni. Megállapította azt a meteorológiai szempontból fontos tényt, hogy a nedves levegő csekély hőmérséklet-változással nyeli el a hőt.
A nagy molekulák és a por fényszórását is vizsgálta; ezt a jelenséget ma Tyndall-effektusnak nevezik. Kísérletekkel támasztotta alá, hogy az ég kék színét a légkör molekuláin szóródó napsugarak okozzák. A jelenségre később Lord Rayleigh adott elméleti magyarázatot.
Ő mérte a végső csapást 1881-ben a spontán nemzés régóta fenntartott elméletére: bebizonyította, hogy csíramentes levegőben nem romlik meg az élelmiszer. Tyndall több mint 16 könyvet és 145 cikket írt; ezek közé tartozik a Heat Considered as a Mode of Motion ( A hő mint a mozgás egyik formája; 1862), a Six Lectures on Light (Hat előadás a fényről; 1873) és a Forms of Water (A víz különböző formái; 1872).
Ő írta le, hogy a kolloid oldatok oldalról megvilágítva fényszóródást, opalizálást mutatnak. A mosószeres víz, a tej hígítva, a búzasör, a szappan- vagy a fogkrém oldata ugyanezt a tulajdonságot mutatja.
Tyndall a hőtágulás jelenségének bemutatására egy speciális demonstrációs eszközt készített, a Tyndall-féle vastörőt.
Egy viszonylag gyakori természeti jelenséget is elneveztek róla. Gomolyfelhős időben megfigyelhetjük, hogy a felhő Nappal ellentétes oldalán világos és sötét színű sávok váltakoznak legyezőformát alakítva ki. Magyarázata, hogy a felhő által árnyékolt területekről nem érkezik hozzánk szórt fény, így ott sötétebb sávokat látunk, míg ahová a fény akadálytalanul juthat el, ott világosabb sávok jelentkeznek. Ezeket nevezik Tyndall-sugaraknak.
Tyndall 1893 hunyt el az angliai Surrey-ben. |
