Alessandro Volta olasz fizikus, egyetemi tanár az itáliai Comóban született 1745. február 19-én, nemesi családban. Már gyermekkorában, az iskolapadban megszerette a természettudományokat. Diákkorában megjelent első tudományos munkája „Az elektromos tűz vonzóerejéről és az ezzel összefüggő jelenségekről” címmel. Elsősorban az elektromosság érdekelte. A comói és paviai kutatásai és kísérletei során több készüléket és műszert is szerkesztett. Ezek közül az egyik legjelentősebb egy rendkívül érzékeny szalmaszálas elektroszkóp. E műszer érzékenységét kondenzátor beiktatásával fokozta tovább. Volta figyelemmel kísérte Galvani munkásságát, érdeklődéssel tanulmányozta az „állati elektromosságról” szóló kísérleteket és maga is kísérletezni kezdett.
            Munkája közben rájött, hogy a különböző fémeknek nagyobb szerepe van a béka izmainak összehúzódásában, mint magának az állatnak. Erről a kérdésről Galvani és Volta éveken át vitatkozott, de végül is Volta nézetei bizonyultak helyesnek. Huszonkilenc évesen, 1774-ben Comóban fizikát kezdett tanítani. Hamar felfigyeltek tehetségére, öt évvel később, 1779-ben a paviai egyetem meghívta fizikaprofesszornak. 1791-ben a londoni Királyi Társaság tagjává választották és 1794-ben a legmagasabb kitüntetést, a Copley-érmet kapta meg, elismerve ezzel a galvanizmus terén végzett vizsgálatait. Volta 1797-ben már teljes energiával a fémek villamos tulajdonságait kutatta. Sokéves és kemény munka árán, és számos sikertelen kísérlete után elkészítette az első galvánelemét, ami a Volta-oszlop néven vált ismertté. Volta kísérleti tapasztalatai alapján úgy állította sorba a fémeket, hogy a belőlük készített galvánelem feszültsége annál nagyobbnak mutatkozott, minél messzebb állt egymástól a két fém a Volta által szerkesztett ún. Volta-féle feszültségi sorban. Ezért is használt a Volta-oszlopokban réz- és cinkelektródokat, amelyek elég távol esnek egymástól. Később az oszlop helyett a mai értelemben vett telepet állított össze Volta-elemekből, amelyeket sorba kapcsolt össze, tehát minden elem (oszlop) cinkelektródja a következő elem rézelektródjával érintkezett, és így a feszültséget meg tudta jelentősen növelni. Volta az „örök életű leideni palackot” látta oszlopaiban. A telep kapocsfeszültsége a több száz voltot is elérhette, de az áramerőssége kicsi volt, így nem okozhatott halálos áramütést. Hosszú időn át ez volt a laboratóriumok legfontosabb áramforrása. Seregnyi találmány felfedezése fűződik a Volta-oszlopokhoz. Volta sokat utazott, és személyes kapcsolatban állt a kor kiváló tudósaival. Magyarországon is járt, 1782-ben felkereste a selmecbányai bányászati főiskolát.
            Számos elismerésben és kitüntetésben részesült, miután felfedezéseiről 1801-ben előadást tartott az akkori első konzul, Bonaparte Napóleon jelenlétében a párizsi Francia Tudományos Akadémián. 1815-ben kinevezték a padovai egyetem filozófiai karának dékánjává. Négy évvel később, 1819-ben nyugalomba vonult, és visszatért szülővárosába, Comóba, hogy végre teljesen családjának szentelhesse magát. 1827. március 5.-én nyolcvankét éves korában itt halt meg. Nevét az elektromos feszültség SI-egysége, a Volt (V) őrzi.