Adolf Ferdinand Weinhold német fizikus és kémikus 1841. május 19.-én született a németországi Zwenkauban.
            Gyermekkorát Zwenkauban töltötte. 1857 és 1861 között a lipcsei és göttingeni egyetemen tanult kémiát Otto Linné Erdmann és Friedrich Wöhler professzoroknál, majd a chemnitzi Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson dolgozott. 1864-től a chemnitzi Királyi Kézműipari Iskola fizikatanára. 1870-ben megkapta a professzori címet és 1873-ban a „Magas hőmérsékletek méréséről” c. műve alapján a lipcsei egyetemtől megkapta az akadémiai doktori címet.
            Weinhold egyike volt azoknak, akik az első forgóárammal működtetett városi villamos művek beindítását kezdeményezték Chemnitzben, Drezdában, Lipcsében és Plauenben.
            A „Fizikai demonstrációk” című könyvében 1881-ben laboratóriumi használat céljából számos eszközt leírt, többek között a vákuumkabátos üveget. A pankowi Reinhold Burger felkarolta az ötletet és 1903. október 1-jén szabadalmaztatta a szigetelőkannát. A legtöbb lexikonban tévesen a brit James Dewart jelölik meg feltalálóként, de ez nem igaz. Dewar Weinholdtól függetlenül találta fel az eszközt, nem ismerték egymást.
            Weinhold Chemnitzben hunyt el 1917. július 2.-án.