A hajszálcsöves jelenségek bemutatására kiválóan alkalmas az a fényezett fatalpon elhelyezett, planparalel átlátszó üveglapokkal határolt edény, amelynek a tetejére csavarokkal egy lyukakkal ellátott, fémből készült csőtartót rögzítettek. Ebbe a tartóba öt különböző belső átmérőjű kapilláris csövet helyezhetünk, amelyekbe az üvegedényből eltérő magasságokba emelkedik be a folyadék.
            Ha az edénybe vizet öntünk, akkor – mivel az üveg és a vízrészecskék közötti adhéziós erő nagyobb, mint a vízrészecskék közötti kohéziós erő – a legkisebb belső átmérőjű csőben fog legmagasabbra emelkedni a víz. Ha az edénybe azonban higanyt öntünk, akkor a kohéziós erő lesz nagyobb az adhéziós erőnél, s így a legvastagabb csőben fog legmagasabban állni a folyadék.
            A kapilláris csövek egy része elveszett, illetve eltört, így pótlásuk feltétlenül szükséges.