Nyugvó, homogén folyadékban a felszíntől számított H mélységben a nyomás mindig ugyanannyi, és független a felületelem irányításától. Ez az ún. hidrosztatikai nyomás, amely egyenesen arányos a folyadék sűrűségével és a folyadékoszlop magasságával.
            Annak demonstrálására, hogy adott folyadék esetében a hidrosztatikai nyomás nem függ mástól, csak a folyadékoszlop magasságától kiválóan alkalmas az ún. Pascal-mérleg, amelyet Blaise Pascal (1623-1662) francia természettudósról neveztek el. Ez az eszköz egy olyan kétkarú mérleg, amelynek az egyik karján levő serpenyőjébe különböző ismert mérősúlyokat tehetünk, miközben a mérleg másik serpenyőjét egy körlemez alkotja, amely a mérleg állványán elhelyezett kör alakú nyílást zárja le alulról. A kör alakú nyílásnál levő hengeres foglalatba különböző alakú, fenék nélküli edények csavarhatók.
            A szertárban két különböző Pascal-mérleg is található, amelyekhez négy-négy különböző alakú, fenék nélküli edény tartozik. Ha ezekbe az edényekbe vizet öntünk, akkor adott mérősúly mellett mindegyik edény esetében ugyanannál a vízszint magasságnál billen le az edény fenekét képező lemez, azaz mindegyik edénynek ugyanabban a vízszintmagasságban szakad ki az alja.

            Ezt az első pillanatra meglepőnek látszó tényt, azaz, hogy a fenéknyomás és az adott felületű alaplapra ható nyomóerő független az edény alakjától, hidrosztatikai paradoxonnak nevezzük.