A XVII. század közepén Robert Boyle (1627-1691) angol fizikus és Edme Mariotte (1620–1684) francia fizikus szinte egyidőben, de egymástól függetlenül ismerte fel a gázok mechanikájának egyik alapvető törvényét. A híres Boyle-Mariotte törvény szerint állandó hőmérsékleten a bezárt gáz nyomása és térfogata fordítottan arányosak egymással.
            Ehhez a felismeréshez Mariotte kísérleti úton jutott el, s a kísérleteihez egy faállványra szerelt hosszú, meggörbített üvegcsövet használt, amelynél a rövidebb szár vége egy üvegcsappal van ellátva. Ez az ún. Mariotte-féle cső. Ha a hosszabbik csőbe óvatosan annyi higanyt öntünk, hogy a két szárban egyenlő magasságban álljon a higany, akkor az üvegcsap elzárása után a bezárt térrészben levő levegő nyomása megegyezik a külső nyomással. A bezárt gáz térfogatát ekkor leolvashatjuk a cső melletti skála segítségével. Ha ezután a hosszabbik szárba annyi higanyt öntünk, hogy a beleöntött higanyoszlop hidrosztatikai nyomása éppen megegyezzen az aktuális külső nyomással, akkor a rövidebb szárba bezárt gáz nyomása éppen kétszerese a külső nyomásnak, miközben a bezárt gáz térfogata éppen a felére csökken le.

            A kísérlet pontosabb elvégzése előtt célszerű elvégezni a Torricelli kísérletet, hogy megtudjuk milyen magas higanyoszlop hidrosztatikai nyomásával egyezik meg az aktuális külső nyomás. Általában ez az érték 76 cm körül ingadozik. Mivel sajnos a Mariotte-féle cső nem elég hosszú ahhoz, hogy háromszoros, négyszeres külső nyomással is megegyező belső nyomást elő tudjunk állítani a bezárt térben, így más térfogatértékekre ezzel az egyszerű eszközzel a kérdéses törvényt nem tudjuk igazolni.