A szabályozó ellenállások vagy rheostatok az áramkörbe kötve tetszésszerinti áramerősség előállítását teszik lehetővé. Az ilyen ellenállások gyakori típusa az ún. csúszó rheostat, amelynél egy zománccal szigetelt vascsőre, vagy egy porcelán hengerre
- általában konstantánból készült- ellenállás drót van felcsévélve.
            Mivel a huzal ellenállása egyenesen arányos a huzal hosszával, így hosszabb huzalt az áramkörbe kötve nagyobb ellenállást kapunk. Az áramkörbe kötött huzal hosszát egy ún. csúszó érintkező segítségével szabályozhatjuk. Az eszköz is erről a csúszó érintkezőről kapta a nevét. Az eszköz ellenállását a huzal anyagán és hosszán kívül, a huzal keresztmetszete is befolyásolja. Az adott anyagú, ugyanolyan hosszúságú, de vastagabb huzalból készült csúszó ellenállások méréshatára kisebb.

            A szertárban három hagyományos csúszó rheostat, csökkenő sorrendben 1000 Ω , 120 Ω, illetve 72 Ω ellenállás maximummal és egy ún. kettős csúszó rheostat 160 Ω végellenállással. Ez utóbbi ellenállások különlegessége, hogy a két, egymással párhuzamos tekercs között a vezetést csak a csúszó érintkező biztosítja. Emiatt az ilyen ellenállást az egyik, illetve a másik tekercs azonos végein elhelyezett szorítócsavarok segítségével kötjük az áramkörbe. Ekkor a maximális ellenállásnál gyakorlatilag sorosan kapcsolom a körbe a két ellenállástekercset.
            Ezek a rheostatok – a többi változtatható ellenálláshoz hasonlóan- csak gyenge árammal terhelhetők, s finom szabályozási célokra nem használhatók.