Változtatható ellenállásokat az áramkörbe kötve, tetszésszerinti áramerősséget hozhatunk létre az áramkörben. Régebben erre a célra - egyszerű használatuk miatt- igen gyakran használtak ún. ellenállás szekrényeket, amelyek általában szigetelő porcelán hengerre – az önindukció elkerülése miatt- bifilárisan csévélt, ismert ellenállású konstantán tekercseket tartalmaznak, legtöbbször ún. dekadikus sorozatban (1 Ω, 2 Ω, 2 Ω, 5 W, 10 Ω, 20 Ω, 20 Ω, 50 Ω…stb.) elhelyezve. Az egyes tekercseknek a szekrény tetején levő, egymástól szigetelt, vastag rézlemezekhez erősített végei rézdugókkal rövidre vannak zárva. Amint azonban egy dugót kiveszünk, az áram kénytelen a dugó nyílása alatt levő, ismert ellenállású tekercsen áthaladni. Ily módon az egyes tekercseket egyedül, vagy kombinálva is be lehet kötni az áramkörbe, s a kívánt ellenállás értéket megkapjuk, ha a kihúzott fémdugókhoz tartozó tekercsek ellenállásait összeadjuk.

            A szertárban található – igen szép kivitelezésű- ellenállásszekrény tekercseinek az ellenállása a 0,1 Ω és az 1000 Ω közötti értékeken mozog, s ezek variálásával 0,1 Ω és 2111 Ω között bármilyen ellenállást elő lehet állítani, akár 0,1 Ω -os pontossággal.
            Ezek az eszközök is csak gyenge árammal terhelhetők, így szabályozási célokra nem használhatók.