A lágyvasas amper-, illetve voltmérőt 1879-ben fedezte fel két angol mérnök, William Edward Ayrton (1847-1908) és John Perry (1850-1920).
Az ilyen műszerek lényeges része az a sodronytekercs, amelyben folyó áram mágneses tere a spirális rugóra függesztett lágyvasból készített pálcát bemágnesezi, és a tekercs belsejébe húzza annál jobban, minél nagyobb az áramerősség. A műszer mozgó részére ható erő egyenesen arányos a tekercsben folyó árammal, valamint a mozgó vasnak ugyancsak az áramtól függő mágnesezettségével, így végül az erő megközelítőleg az áram négyzetével lesz egyenesen arányos. A függőlegesen mozgó lágyvasra – megfelelő áttéttel- egy mutató van rögzítve, amely az abszolút galvanométerrel hitelesített, nem egyenletes skálabeosztáson mutatja az áram, illetve a feszültség értékét. Az ilyen műszerek előnye, hogy egyen- és váltakozó áram mérésére egyaránt alkalmasak, mivel az erő nagysága független az áram irányától.
            Ha a tekercsbe váltakozó áramot vezetünk, akkor a műszer mozgó része - tehetetlensége miatt - nem tudja követni a rá ható erőnek a gyors változását, hanem kitérése az erőhatások időbeli középértékét mutatja. Az áramerősség négyzetének időbeli középértéke azonban az áramerősség effektív értékének négyzetével egyenlő, így váltakozó áram esetében a lágyvasas műszer kitérése a tekercsen átfolyó váltakozó áram effektív értékének a függvénye.

            A szertárban található sorszámozott Kohlrausch-rendszerű lágyvasas ampermérő (No. 109137) és voltmérő (No. 112289) végső alakjában Friedrich Wilhelm Georg Kohlrausch (1840-1910) német fizikustól származik (a műszerek a korabeli leltárban – az eszközt készítő cégről elnevezve- Hartmann és Braun-féle műszerként szerepelnek). A két műszer külsőre teljesen hasonlít egymásra: mindkét műszer váza ugyanolyan világos fából készült, s a félkörben kivágott falemezen elhelyezett skálájuk – bár eltérő beosztással-, de kézzel festett, és mindkét oldalról leolvasható. Valószínűleg eredetileg mindkét műszer üvegszekrényben volt elhelyezve, bár ezek mára már eltűntek. A műszerek tekercse azonban lényeges különbségeket mutat: az ampermérő tekercse kevésmenetű és vastag huzalból áll, míg a voltmérő tekercse sokmenetű és vékony sodronyból készült.

            A Kohlrausch-rendszerű ampermérő más lágyvasas műszerektől eltérően csak egyenáram mérésére alkalmas. A műszer két mérési tartományban is használható: 0,2-2 A, illetve 2-10 A között. A méréshatárt egy szorítócsavarok közé könnyen behelyezhető sárgaréz lemez segítségével tudjuk megváltoztatni. A lemez beillesztésével bekötjük a műszer hátlapján elhelyezett sönt ellenállást, így a méréshatár megnő. A műszert sorosan kell bekötni azon két pont közé, amelyek között folyó áramot szeretnénk meghatározni.

            A Kohlrausch-rendszerű voltmérő is csak egyenfeszültség mérésére alkalmas, s ez a műszer is két mérési tartományban is használható: 0,5-3 V, illetve 5-30 V között. A méréshatárt itt is egy szorítócsavarok közé könnyen behelyezhető sárgaréz lemez segítségével lehet megváltoztatni. A lemez beillesztésével bekötjük a műszer hátlapján elhelyezett előtét ellenállást, így a méréshatár lecsökken. A műszert párhuzamosan kell bekötni azzal az áramköri résszel, amely végei között a kapocsfeszültséget meg szeretnénk határozni.