A két különböző fémből álló vezetőkör egyik érintkezési vagy forrasztási helyét a másikhoz képest felmelegítjük vagy lehűtjük, akkor – a korábbiakban már leírt módon- a vezetőkörben áram folyik mindaddig, amíg a két forrasztási hely között a hőmérsékletkülönbség fenn áll. Ahogy említettük már ez jelenség a hőelektromos (vagy termoelektromos) hatás vagy más néven Seebeck-effektus. A keletkezett áram a termoáram, az ezt létrehozó elektromotoros erő - a két fémből alkotott hőelem elektromotoros ereje- a termoelektromotoros erő, röviden „termoerő” vagy termofeszültség.
            Abban az esetben, ha csak két fémet forrasztunk össze, s a forrasztási pontot melegíteni kezdjük, akkor csak kis áramot kapunk. Ha nagyobb erősségű áramot szeretnénk kapni, akkor sok-sok ilyen hőelemet kell sorba kötni. Az ilyen elven működő eszközök a hőelektromos láncok vagy más néven hőelektromos oszlopok.
            A szertárban található ún. Strumpf-féle termoelektromos oszlop működését tekintve a Noé-féle hőelektromos oszlophoz hasonlítható, azonban a hőelemek térbeli elrendezése a két eszköznél eltér. A Strumpf-féle eszköznél nem radiálisan vannak oszloppá állítva az egyes elemek, hanem a 26 hőelemet egymás mellé, vízszintes sorban az eszköz tetején helyezték el. A hőelemek két oldalán, rézből készült, párhuzamosan elhelyezett hűtőbordák a hővezetés és a hősugárzás által biztosítják, hogy hőelem belső –melegített- oldala, és a külső –hűtött- oldala között a kívánt hőmérsékletkülönbség folyamatosan fenn álljon.

            A korabeli katalógusok szerint az eszköz gáz vagy szeszégővel is melegíthető, de a mi eszközünket elsősorban szesszel melegítették, s a hevítés mikéntjét nem is volt olyan egyszerű megfejteni. Az eszköz szélén levő tartályba kell a szeszt tölteni. A tartály belsejébe benyúlik egy-egy gyutacs, s így a szeszt felszívja a tartály tetején levő mélyedéshez, ahol meggyújtjuk az eszköz beüzemelésekor a vájatba töltött szeszt. Amíg a vájatba töltött szesz teljesen elég, felmelegíti a tartályban levő szeszt, amely így a felette levő gőzt felnyomja a termoelemek között haladó – lyukakkal ellátott- csőbe. Ha a lyukaknál is meggyújtjuk a gőzt, akkor ez a hő fogja melegíteni a termoelemeket.
            Ennél a termooszlopnál az elemek vas-konstantán fémpárból készültek, s az oszlop belső feszültsége kb. 1,8-2,2 V, a belső ellenállása 0,45 Ω, míg a teljesítménye kb. 1,5 W. A folyamatos működéshez szükséges gázfogyasztás óránként 45 liter, a szeszfogyasztás pedig – az 1898-as árak szerint- 2 fillér.