A Ferdinand Braun (1850-1918) német fizikus által 1887-ben készített Braun-féle elektrométer nemcsak szerkezetében különbözik a Volta által készített ún. lemezes elektroszkóptól, hanem már abban is, hogy ez a műszer tartalmaz egy - feszültségre hitelesített- skálát is. A szerkezetét tekintve a fémből és üvegből álló burába, a bura közepén derékszög alatt kétszer meghajlított fémrúd nyílásában, vízszintes tengelyen alumíniumtű forog. A fémrudat a külső üvegedénytől általában borostyánkő szigeteléssel elválasztják, így akadályozzák meg, hogy az idővel az üvegre rakódó finom por és a porra lecsapódó vízgőz felületi vezetést okozzon. Az elektrométer külső fémháza földelt.
Ha ezzel az elektrométerrel egy elektrosztatikusan megdörzsölt test feszültségét kívánjuk megmérni, akkor a testet hozzá kell érinteni, vagy fémes összeköttetésbe kell hozni az elektrométer fémgömbjével (esetleg fémtányérjával). Ekkor a feltöltött test és a fémgömbbel fémes összeköttetésben levő alumíniumtű azonos potenciálú lesz. Mivel a műszer fémháza le van földelve, így a fémház és a műszer belső része között potenciálkülönbség, feszültség lesz. Ezzel a feszültséggel egyenesen arányos lesz az elektrométer mozgó részére ható elektrosztatikai erő, amelynek forgatónyomatéka a vízszintes tengely körül elfordítja a műszer mutatóját. A mutató addig tér ki, míg ennek az elektrosztatikai erőnek a forgatónyomatéka egyenlő nem lesz a mutatóra ható gravitációs erőnek a forgatónyomatékával. A mutató előtt elhelyezett és ismert feszültségek segítségével hitelesített skálán az ismeretlen feszültségértékeket leolvashatjuk. Az elektrométer mérési tartománya kb. 100 V-tól 10000 V-ig terjed.

            Megjegyzendő, hogy a valóságban az érintkezéskor a feltöltött test feszültsége csökken, emiatt az elektrométer az eredetinél egy kicsit kisebb értéket mutat.