A szertárban két olyan eszköz is van, amely az elektromos megosztás jelenségét teljesen hasonlóan mutatja. A régebbi eszköz 1901-ben Feldmann Gyula taneszközgyártó műhelyéből került a szertárba. Ez az eszköz gyakorlatilag egy fényezett mahagóni fatalpon elhelyezett szigetelő üvegrúd, amelyre az ábra szerint szorítócsavarokkal felerősíthető az a szigetelő nyél végére helyezett sárgaréz gömb, illetve sárgaréz rúd, amelyek közé szintén szorítócsavarral egy dielektrikum üveglapot helyezhetünk. A rézrúdra szigetelő gyűrűk segítségével három bodzabél ingát rögzítettek, amelyek a rézrúd alján, közepén illetve a tetején érintkeznek a rúddal.

            A jelenség bemutatásához a rézgömböt elektromosan fel kell tölteni pl. egy megdörzsölt ebonitrúd segítségével. A negatívra feltöltött gömb töltései megosztják a rézrúd töltéseit, azaz a rúd negatív töltései a rúdnak a gömbbel ellentétes oldalára vándorolnak. Így a rúdnak ezen a végén elektrontöbblet, míg rúd a gömbhöz közelebbi végén elektronhiány alakul ki. A rúd végein felhalmozódott töltéseket az elektroszkópokként működő bodzabél ingák kitérése jelzi. A középső inga nem tér ki, mivel a rúd közepén a pozitív és negatív töltések mennyisége azonos. Ha a gömb töltését levezetjük, akkor az ingák kitérése megszűnik, mivel a negatív töltések semlegesítik a pozitív töltéseket, így a rúd semleges lesz.
            A középen levő dielektrikum üveglap szerepe az, hogy – egy kondenzátorhoz hasonlóan- a két fémes vezető közötti erővonalszámot, így a köztük levő feszültséget is lecsökkentse. Emiatt lecsökken annak az esélye, hogy a feltöltött rézgömb szikrakisüléssel elveszíti a töltését. Sajnos a szertárban levő eszközről az idők során eltűnt az üveglap, csak a csonkja maradt, pótlása folyamatban van. Az eszköz azonban e nélkül is hibátlanul működik.