Papin-féle fazék (beszerzési év: 1897) |
 |
||
A nagyobb nyomásokon a forráspont meghatározására alkalmas eszköz a háztartásokban kuktaként ismert, ún. Papin-fazék. Az eszköz a nevét a készítőjéről, Denis Papin (1647-1712) francia fizikusról kapta, aki egy erős vasedényt kapcsokkal és csavarokkal rögzített fedővel zárt le, s a fedő tetején egy hőmérőt, egy higanymanométert, és egy biztonsági szelepet helyezett el. A szelep beállításával elérhető volt, hogy az edényből a vízgőz csak 5 atmoszféra nyomás elérése után távozzon, s ennek megfelelően a víz csak kb. 150 °C-on jöjjön forrásba. |
||
 |
 |
 |
Papin-féle fazék |
||
A szertárban található rézből készült Papin-féle fazék erős állványon áll, s alulról lehet melegíteni. A csavarokkal odaerősített tetőn egy higanymanométer, egy hőmérő és egy biztonsági szelep van, amelynek az a szerepe, hogy a fazék ne tudjon felrobbanni. Ha az edényt vízzel félig megtöltjük, és felforraljuk a vizet, akkor a gőz nem tud kiszabadulni, nyomja a fedőt, a nyomást a manométerről le tudjunk olvasni. A hőmérő segítségével pedig a víznek az adott nyomáshoz tartozó forráspontját lehet leolvasni. A víznek nem ilyen zárt edényben való forralása során a forráspont pontos megméréséből a légnyomásra, ebből pedig a barométeres magasságformula alapján az észlelési hely magasságára lehet következtetni. |
||