Az egyik legérzékenyebb fémhőmérőt 18. század végén készítette Abraham Louis Breguet (1747-1823) svájci órásmester. Az üvegbúra alatt elhelyezett ún. Breguet-féle fémhőmérő „lelke” az a vékony fémszalag, amelyet három különböző fémből: ezüstből, aranyból és platinából hosszában forrasztottak össze úgy, hogy az aranylemez van középen. Az így összeforrasztott fémeket rendkívül vékony fémszalaggá hengerelték össze, majd spirális alakban felcsavarták. A spirális egyik vége egy sárgaréz állvány tetejére van rögzítve, míg a másik, szabadon lógó végén egy könnyű, vízszintesen lebegő fémtű van elhelyezve. A fémtű hegye egy fényezett fából készült körtalpra ragasztott, beosztásokkal ellátott körlap fölött mozoghat.
            A három fém eltérő mértékben tágul a melegben: az ezüst erősebben, a platina gyengébben tágul, mint az arany. A különböző fémek - azonos hőmérsékletváltozás során bekövetkező- különböző hőtágulásai miatt, minden hőmérsékletváltozás tágítja vagy szűkíti a spirál meneteit, aminek következtében a tű bizonyos szöggel elfordul. A tű elfordulásának nagysága pedig arányos a hőmérsékletváltozással, így a higanyhőmérővel hitelesített körbeosztáson leolvasható az aktuális hőmérséklet.