A Hermann-Pfister-féle maximum-minimum fémhőmérő a nevét két svájci mesteremberről kapta. Jakob Hermann (1678-1733) készítette az első ilyen hőmérőt, amelyet aztán Johann Heinrich Pfister (1810-1876) órásmester tökéletesített.
            Ez az eszköz végső alakjában két különböző mértékben hőtáguló fémből készült, ún. ikerfémszalagból áll. A fényezett fatalpon elhelyezett két fémet spirális alakban meghajlították és szegecseléssel egymáshoz erősítették. Melegítés közben az erősebben táguló fém a másikat átgörbíti az ellenkező oldalra, s így a szalag alakját megváltoztatja. Ha a szalag végének az elmozdulását megnagyítva mutatóra visszük át, akkor a pótlószalagot hőmérséklet mérésére is felhasználhatjuk. Ha a hőmérséklet emelkedik, a spirális tágul és szabad vége a mutatót jobbra nyomja. Lehűléskor a spirális összehúzódik és a mutató balra mozdul.

            Ennél a hőmérőnél a középső mutató állása egy higanyhőmérővel hitelesített körív alakú skálán az aktuális hőmérsékletet jelzi, miközben a másik két mutatót tolja maga előtt, s így ezek a mutatók a szélső értékek helyén maradnak. Ezáltal az eszköz a maximum és minimum kijelzését is elvégzi.
            Az ikerfémszalag elvét használják fel a zsebórák billegőjének kompenzálására is.