Ha a szilárd testek hőmérsékletét megnöveljük, akkor a testek térfogata, s így a hosszmérete is megnövekszik. Amennyiben a testek vastagodása elhanyagolható a hossznövekedésük mellett, akkor lineáris hőtágulásról beszélünk. Két francia természettudós, Pierre-Simon de Laplace (1749-1827) és Antoine Laurent de Lavoisier (1743-1794) pontos mérései alapján megállapították, hogy a testek hosszváltozása egyenesen arányos a test eredeti hosszával és a test hőmérsékletváltozásával, valamint függ a test anyagi minőségétől.

            A lineáris hőtágulás kísérleti bemutatására kiválóan alkalmas az ún. emeltyűs pirométer, amelyet Pieter van Musschenbroeck (1692-1761) holland feltaláló készített el először. Ennél az eszköznél egy vékony rudat egyik végén rögzítettek, míg a rúd másik végéhez emelőáttétellel egy mutató van erősítve. Ha a rúd alatt elhelyezett vályú alakú kádba denaturált szeszt öntünk, akkor a szesz meggyújtása után a rudat egyenletesen tudjuk melegíteni. A rúdnak a hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező hosszúság változását a körív alakú, hitelesített skála mentén elmozduló mutató segítségével tudjuk bemutatni, illetve megmérni. Régebben ezzel az eszközzel a különböző fémek eltérő mértékű hőtágulása is bemutatható volt, hiszen az eszközhöz több különböző anyagi minőségű (vörösréz, sárgaréz, vas, cink), egyenlő hosszúságú rúd is tartozott, de ezeknek a rudaknak mára nyomuk veszett.