Az egyik leginkább elterjedt hőmérőtípus a James Six (1731-1793) angol természettudós által 1782-ben készített ún. Six-féle maximum-minimum hőmérő.
Ez az eszköz egy U alakúra meghajlított zárt üvegcsőből áll, melynek két szára egymással párhuzamos és egy-egy edényben végződik. A cső mindkét szárában higany, és felette alkohol van. Az egyik csövet az alkohol teljesen kitölti, a másikat nem. A higanyszál mindkét oldalán egy-egy acélpálcika van elhelyezve, amelyek kezdetben a higanyszálhoz érnek.
Mindkét szár mellé egy-egy előzőleg hitelesített, de a baloldalon fordított a skála elhelyezése: felül vannak negatív, alul vannak a pozitív értékek. Az aktuális hőmérsékletet tulajdonképpen az alkohollal teli csőben levő higanyszál szintje mutatja. Ha a hőmérséklet nő, akkor az alkohol kitágul, s így a higanyszálat felnyomja az alkoholgőzzel teli szárba. Ha a hőmérséklet csökken, akkor pedig az alkohol összehúzódik, s így a higanyszál az alkohollal teli szár felé fog húzódni. Mindkét csőben a higanyszál a kis acélpálcikát tolja maga előtt, ami a nagy súrlódás miatt azon a helyen marad, ameddig a higany a csőben felhúzódott. Így az alkohollal teli szárban az adott hőmérsékleti tartomány minimális, míg az alkoholgőzt tartalmazó szárban a tartomány maximális hőmérsékletét jelzi a két acélpálcika helye a skálán. |
