A 19. század végén került a szertárba az az eszköz, amely a földmérők és az építőmérnökök egyik legfontosabb korábbi munkaeszközének, a teodolitnak a működését szemléltette az ifjúság számára.

            A sárgarézből készült teodolit minta egy állítócsavarokkal ellátott vasháromlábon van elhelyezve. Az állványra rögzített vízszintes, 360 fokra beosztott – a leolvasás pontosságát növelő körskálájú nóniusszal ellátott –, fémből készült körbeosztáson leolvashatjuk a távcső függőleges tengely körüli elfordulását, míg a vízszintes tengely körüli távcső elfordulást egy függőleges körbeosztásról olvashatjuk le. Mivel a két tengely egymástól függetlenül mozgatható, így a teodolitot elsősorban iránykijelölésre, szögmérésre használták.

            A távcső tetején elhelyezett vízi mértékkel (szintező libellával) beállíthatjuk a vízszintes irányt, míg a cső belsejében levő keresztszálakkal az iránykijelölést könnyítették meg. Mivel a teodolit minta távcsöve sem objektívet, sem okulár nem tartalmaz, így a teodolit minta tényleg csak minta, azaz komoly geodéziai mérésekre alkalmatlan.