A rajzon látható mn üres sárgarézdob fedelének kerületén bizonyos számú (általában 16 db) nyílás van elhelyezve. E fedél fölött egy olyan sárgarézkorong van elhelyezve, amely egy rögzített tengely körül, a sárgarézdob fedele fölött súrlódás nélkül gyorsan forgatható, és amelynek a kerületére egyenlő távolságban szintén 16 darab lyuk van fúrva.
Ennek a korongnak a forgatásával a dob fedelének nyílásai felváltva elzáródnak és megnyílnak. Ha ekkor az alsó befúvócsövön át a dobba levegőt fújtatunk, és emellett a korongot forgatjuk, a légáram minden fordulatnál 16-szor lesz megszakítva és átengedve a nyílásokon, amiből 16 rezgés származik.
Annak érdekében, hogy a korongot maga a légáram forgassa, mind a korongnak, mind pedig a fedélnek a nyílásai ferdén vannak fúrva, oly módon, hogy a korong nyílásait balról jobbra, míg a fedél nyílásait jobbról balra fúrták ki. Így a légáram kénytelen az irányát hirtelen megváltoztatni, miközben a korong nyílásaira érintő irányú erővel hat, tehát a korongot forgatja.
A forgások száma - tehát a hang magassága is - függ a légáram erősségétől, amelyet szabályozhatunk. A forgások számát meghatározhatjuk a rögzített tengellyel összekötött számlálókészülékkel, melyet a k tolókarral a gépezetbe tetszés szerint be- vagy kiiktathatunk. A bizonyos idő alatt tett forgások számát leolvasva, és 16-tal megszorozva, megkapjuk a rezgések számát. Ha ezt elosztjuk az idővel, megkapjuk az egy másodperc alatti rezgések számát, vagyis a kibocsátott hang frekvenciáját.
Az eszköz nagyon erős fújással, vagy ún. „inverz porszívóval” hozható működésbe, de ez utóbbi a sziréna hangját sajnos elnyomja. A porszívó kikapcsolása után tovább forgó korongok közé a csövön befújva zavartalanabbul, bár kényelmetlenebbül tanulmányozhatjuk a hangmagasság változását.
|
