A húr rugalmas, rendszerint fémből készült kis keresztmetszetű fonál, amelyben gyakorlatilag csak a megnyújtás kelt rugalmas erőt, a hajlítás nem. Emiatt a húr harántrezgéseket csak akkor végezhet, ha a két végén kifeszítjük.
            A rezgések módját, és a húrok egyéb törvényeit kísérleti úton a monochorddal (szonométer) tanulmányozhatjuk a legkönnyebben. Ez az eszköz egy üreges fenyőfa-szekrényen kifeszített húr, amelyet pl. hegedűvonóval szoktak megpendíteni. Ha a rezgés közben a húr közepét pl. egy madártollal vagy az ujjunkkal megérintjük, akkor az addig erősen hangzó alaphang megszűnik, de hallható az alaphang oktávja, az első felharmonikus. Ha a húrt a harmadában érintjük meg, akkor a második felharmonikust halljuk, és így tovább. Ez azt mutatja, hogy a rezgő húrnál az alaphanggal egyidejűleg általában a felharmonikusok is fellépnek. Az alaphanggal együttesen fellépő felharmonikusok szabják meg a húr hangjának hangszínét, amely függ a rezgéskeltés módjától (pl. pengetés vagy kalapáccsal való ráütés) és a rezgéskeltés helyétől is.

            Az egyes felharmonikusokat úgy is bemutathatjuk, hogy a húrt a közepén vagy hosszának  1/3, 1/4…stb. részén gyengén alátámasztjuk, majd megpendítjük, vagy vonóval megrezegtetjük. Ekkor a húr 2, 3, 4… stb. rezgő részre oszlik, amit arról ismerünk fel, hogy a húrra tett L-alakú papírszeletkék – az ún. „lovasok”- közül csak azok nem buknak le, amelyeket a csomópontokra tettünk.

            Az üreges fadobozra azért van szükség, mert a húr igen rossz hangsugárzó. Ennek oka egyrészt az, hogy a húr csak kis levegőmennyiséget hoz rezgésbe, másrészt pedig a rezgés közben a levegőben a húr egyik oldalán nyomásnövekedés, a másikon nyomáscsökkenés keletkezik, és az ennek megfelelően 180◦-os fáziskülönbséggel kiinduló két hullám az interferencia miatt gyengíti egymást. A fadoboz szerepe abban nyilvánul meg, hogy a húrtól átvett rezgéseket a levegőnek nagyobb felület mentén adja át.
            Az eszköz jelenleg is működképes, bár eredetileg két húrja volt, s a másiknak a végét súlyokkal feszítve a hangmagasság feszültségtől való függését kvantitatívan is tanulmányozni lehetett.