A szertárban található igen régi dinamométer, azaz erőmérő már elsőre is tiszteletet parancsoló látványt nyújt. Ez a vasból készült masszív szerkezet nem hasonlít egy hagyományos rugós erőmérőhöz, mivel itt nem rugó, hanem két rugalmas acélsodrony széthúzásával, illetve összenyomásával fejtjük ki a megmérni kívánt erőhatást. A sodronyok összenyomásakor egy félkör alakúra hajlított acélrúd felfelé mozdul el, s - az emeltyűs pirométernél látott módon- a rúd másik végéhez emelőáttétellel odaerősített sárgaréz mutató jelzi a skálán a kifejtett erőhatás értékét. A sodronyok széthúzásakor a félkör alakú acélrúd lefelé mozdul el, s így az emelőáttétel a mutatót az ellenkező irányba téríti ki.
            Mivel az eszköz skálája jobbra és balra egyaránt 0-tól 100 kg-ig van beosztva, így valószínű, hogy elsősorban tömegmérésre alkalmazhatták ezt az eszközt. Tömegméréskor az erőmérő tetején levő nagy kampóval bármely állványra felfüggeszthetjük a „műszert”, s a mérendő testet a sodronyok alján levő kampóra akaszthatjuk. Az eszköz külön érdekessége, hogy a minimum-maximum hőmérőknél látott módon a sárgaréz mutató elmozdulása közben egy vas mutatót tol maga előtt (húzáskor balra, toláskor jobbra), s így a húzáskor, illetve toláskor képes jelezni a maximális értéket. Ha minden egyes mérés előtt lenullázzuk az erőmérőt, akkor pontosabb értéket kapunk, hiszen ellenkező esetben a sárgaréz mutató rövid hossza csak pontatlan leolvasást tesz lehetővé.