A másodpercinga - az időmérés egyik lehetséges eszközeként, - a fizikai kísérletek fontos eszköze. A kilendített inga a súrlódás és a közegellenállás miatt azonban előbb- utóbb leáll, s így sok lengés esetén a lengéseket közvetlenül nem tudjuk megszámlálni. Így az ingát sokszor nemcsak közvetlen időmérésre, hanem egy súly vagy rugó által hajtott időmérő szerkezet szabályozására is használják. Az első ingás órát a 1657-ben készítette el Christiaan Huygens (1629-1695), holland fizikus

           Az ingával való szabályozás elve az ábrán látható. A B fogaskerék a tengelyére tekert zsinóron függő súly hatására gyors, és nem egyenletes forgásba jönne, azonban az M inga, lengései közben a vele összekötött b horgonyt is lengeti, miközben a horgony két csúcsa a fogaskerék fogai közé felváltva kapaszkodik. Emiatt a fogaskerék minden félrezgésnél csak egy foggal fordul tovább, és így az inga a fogaskeréktől pillanatnyi sebességével egyirányú lökést kap. E periodikus lökések következtében a lengések nem csillapodnak, mert a lökésektől nyert energia pótolja az ingának a súrlódás és a légellenállás miatt csökkenő mechanikai energiáját.

           A szertárban található másodpercinga ingáját egy mozgatható kar helyettesíti, így ezzel tudjuk mozgatni az óra horgonyát. A fogaskerék tengelyére van erősítve az óra mutatója. A többi fogaskerékkel való kapcsolat révén a lengéseket a készülék pontosan megszámlálja, s így képes a pontos időmérésre.