Ez a birtokunkban lévő két egyensúlyozó készülék igazi mestermunka. A régebbi eszköz egy fatalp tetején elhelyezett sárgaréz vápára, sárgaréz tűheggyel támaszkodó fatestből áll, amelyen egy félkörívben meghajlított fémpálca van átszúrva. A meghajlított pálca végein egy-egy sárgaréz golyó található. Az egész alátámasztott test geometriai elrendezése olyan, hogy a rendszer súlypontja az alátámasztási pont alá esik, így biztos egyensúlyi helyzetnek minősül. Így akárhogyan is térítjük ki a testet ebből a helyzetéből, az mindig visszatér az egyensúlyi helyzetébe, azaz soha nem tud leesni onnan.
Ha a félkörívben meghajlított fémpácát felfelé fordítjuk, akkor ez a helyzet olyan geometriai elrendezést eredményez, amelynél a test súlypontja az alátámasztási pont fölé esik, s így a test bizonytalan egyensúlyi helyzetbe kerül, azaz mindig leesik az állványról. Ezt az eszközt az alaki hasonlóság miatt hívják kötéltáncos modellnek is.
            A másik, újabb egyensúlyozó készülék már a modernebb idők jellegzetességét mutatja: már teljes egészében fémből, rézből és vasból készült. Ennél az eszköznél a fémtalpon elhelyezett vápára egy tűheggyel támaszkodó fémrúd képviseli az alátámasztott testet, amelynek két szélére egy-egy csavarral rögzített fémrúdon helyezkednek el a fémgolyók. Bár ennek az eszköznek a külalakja nem olyan tetszetős, mint az előző egyensúlyozó készüléké, az egyensúlyi helyzeteket könnyebben lehet vele demonstrálni. Az eszköz praktikumát éppen a csavaros rögzítés adja, amelynek segítségével könnyedén változtathatjuk az alátámasztott test súlypontjának a helyzetét, így mutatva be a különböző egyensúlyi helyzeteket.