A Weinhold-féle készülék egy-, két- és háromfázisú váltóáram forgó mágneses terének előállítására és bemutatására szolgál. Forgó mágneses teret legkönnyebben úgy tudunk előállítani, ha három egyforma tekecspárt (vagy elektromágnes-póluspárt) vízszintes síkban úgy helyezünk el, hogy tengelyeik 120°-os szöget zárjanak be egymással, és háromfázisú áramot bocsátunk a tekercsekbe (pl. csillagkapcsolásban: minden egyes tekercs egy-egy végét –amely végek egymással 120°-os szöget zárnak be– egyesítjük, a tekercsek másik végeit pedig a háromfázisú hálózat három pólusához kapcsoljuk). Ha a tekercsek közé iránytűt helyezünk, akkor a tű gyors forgásba jön, mivel az w körfrekvenciájú háromfázisú árammal táplált tekercsek együttesen olyan mágneses mezőt létesítenek, amelynek állandó nagyságú H térerősség- vagy B indukcióvektora függőleges tengely körül w szögsebességgel forog. Ezt beláthatjuk pl. úgy, hogy a három egyforma tekercspár által, rendre a három irányban létesített

mágneses indukcióvektorok eredőjét különböző t időpontokra megszerkesztjük.
            A kísérletet közönséges egyfázisú váltóárammal is megvalósíthatjuk, ha az egyik tekercs elé ohmos ellenállást, a másik elé megfelelő fojtótekercset kapcsolunk.
A Max Kohl cég által gyártott Weinhold-készülék egy fényezett fatalpon elhelyezett, vízszintes síkú toroid alakú ellenállástekercs fölött forgatható fémes érintkezőből áll, amely érintkezők fémes összeköttetésben vannak az előre behelyezhető, cserélhető tartozékokkal. A készülékhez tartozik egy-egy Ferraris-féle kettős, illetve hármas tekercs, amelyek Tesla-féle 4 és 6 tekercses vasgyűrűvel, rövidrezárt forgórésszel, mágnestűvel, vaslemezzel vannak ellátva.

            A beüzemeléskor kisfeszültségű áramforrást kapcsolunk a kör alakúra hajlított csavarrugóra, s a rugó felett levő forgattyú megforgatásával – amely így áramelosztóként működik-, az egyenáramból alacsony frekvenciájú, tetszőleges periódusú egy-, két- és háromfázisú váltóáramot állíthatunk elő. Ekkor az előre behelyezhető, cserélhető tekercsek mágneses mezeje úgy fog váltakozni, hogy a tekercs belsejébe helyezett iránytű a forgattyú helyzetének megfelelően fog forogni. Ugyanezt a forgást tapasztaljuk akkor is, ha a tűhegy végére az iránytű helyett a készlethez tartozó színes vaskorongot helyezzük fel.
            A XX. század elején, amikor a váltóáram kezdte felváltani az egyenáramot az elektromos rendszerekben, ez a berendezés segített illusztrálni a diákoknak a két áram kapcsolatát.