A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium működésével kapcsolatos dokumentumok 1723-tól kezdve maradtak fenn folyamatosan, bár számos irat beszámol az iskola XVII. századi létéről is. 1845-ig iskolánk a debreceni kollégium partikulájaként működött, amikor elnyerte a nyilvánossági jogot.
            A fizika nem volt önálló tantárgy, a XVIII. században még a nagyobb iskolákban is, mint a filozófia egy részét tanították. A magyarországi fizikaoktatás egyik úttörőjének a debreceni református kollégium tekinthető, de ott is csak 1798-ban lett független a filozófiától, és kezdett kísérleti tárggyá válni. Mivel a hódmezővásárhelyi iskola a debreceni iskola partikulájaként kezdte meg működését, tanterve is a debreceni iskola nyomdokain haladt, bár a vásárhelyi iskola tanulólétszámban, anyagiakban sokkal szegényebb volt. A partikula jellegéből az is következett, hogy a néhány évig itt tanító fiatal rektorok pedagógiai és tudományos munkája messze elmaradt az anyaiskola színvonalától, így Vásárhelyen a fizika még a szabadságharc előtti években sem szerepelt önálló tárgyként.
            A szabadságharc leverése után a bécsi kormány 1850-ben Magyarországra is kiterjesztette az Ausztriában érvényes középiskolai tanulmányi rendet az ún. Entwurfot. Ennek politikai célja a magyar nemzeti érzés elfojtása volt, ezért szemben állt vele az egész ország, de ennek ellenére a szervezeti és módszertani előírásai: szakosított oktatás, az egységes és korszerűbb tanterv, az érettségi bevezetése, megfelelő tanári létszám, tankönyv és iskolaépület biztosítása a középfokú oktatásra jótékony hatású volt. Ennek következtében a vásárhelyi gimnázium a korábbi hétosztályos iskola helyett 1852-től négyosztályos gimnáziumként működött tovább. Az Entwurf pontosan megszabta az oktatás rendjét, határozottan előírta a tananyagot, óraszámot, tankönyveket s megkívánta az oktatáshoz szükséges felszereléseket, eszközöket is. A tanterve is korszerűbb volt, a matematikának és a természettudományoknak nagyobb teret biztosított. Önálló tantárgy lett a fizika is. A negyedik osztályban kellett tanítani heti három órában, majd egy évtized múlva már a harmadik osztályosok is tanulhatták. 1860 körül a politikai elnyomás enyhülése következtében a református iskolák belső élete mozgalmas lett, és az évtizednyi elnyomás után új erőre kaptak, fejlődésnek indultak. Hódmezővásárhelyen az 1859-60. tanévben megnyílt az ötödik osztály és évenként bővülve az 1862-63-as tanévben ismét nyolcosztályos lett a gimnázium. A tanári állások száma kilencre, a tanulók létszáma az eddiginek kétszeresére növekedett, önképzőkör alakult, a tanítás színvonala emelkedett. A nyolcosztályos gimnáziumban a debreceni tanterv szerint a III., IV. és VIII. osztályban volt fizikatanítás, és az iskolavezetés 1862 nyarán a felsőbb osztályok számára matematika - fizikai tanszéket hozott létre.
            Mivel az előírt tankönyv kísérletekre hivatkozva közölte az ismereteket, különösen fontossá vált egy, a tananyaghoz illeszkedő fizikaszertár megalapítása. A szertár kialakítása az 1850-es években kezdődött el, s 1862-ben Garzó Imre matematika-fizika tanárrá való kinevezésével kapott igazi lendületet. Az eszközök beszerzéséhez kecskeméti diákéveiből merített ötletet: a költségek előteremtéséhez nyereménysorsjátékot szervezett. Az akció anyagilag és erkölcsileg is sikeresnek bizonyult, mivel a megye lakossága értesült a szertár megalapításáról, és – látva a komoly, bizalmat ébresztő munkát- az iskola segítségére sietett. A nyereményjátékból az egyéb magánadományokkal együtt 1800 forint gyűlt össze. Ez igen nagy pénznek számított abban az időben, különösen ha tudjuk, hogy egy tanár éves fizetése ekkor kb. 700 forint volt. A szertár legrégibb eszközei ennek eredményeképpen 1863-ban kerültek beszerzésre, s jórészt ma is megvannak, működnek. Talán érdemes a legfontosabbakat megemlíteni: az erők összetevésére, függetlenségének szemléltetésére és a lejtő erőviszonyainak mérésére szolgáló eszközök, másodpercinga, hangvillák, Cagniard de la Tour-sziréna, Winter-féle elektromos gép, hőelem, mágnesrudak, az áram mágneses hatását kimutató eszközök, vízbontó, galvánelemek. A kiegyezésig került beszerzésre a csillagászati távcső, a napmikroszkóp és a polarizációs készülék, továbbá néhány barométer, mérleg és mérlegminta, csiga, csigasor, Crookes-cső, valamint sok hőtani és optikai eszköz. 1863-ban a város is jelentős eszközzel gyarapította a kialakuló szertárat, amikor egy légszivattyút ajándékozott a gimnáziumnak. Tartólemezébe vésve ma is olvasható: "H. M. Vásárhely városa ajándéka 1863". Az iskola 1892-ben egyenáramú generátort vásárolt, hét évvel megelőzve ezzel a városi villanytelep létrehozását.
            1896-ban az iskola új épületet kapott, ahol ma is működik. Az új épületben előadóterem, szertár és előkészítő szoba szolgálta a fizikaoktatást, összesen kb. 200 négyzetméter alapterületen. Ezek a  helyiségek azóta is a fizikatanárok rendelkezésére állnak, kiegészülve az 1967-ben elektromos mérések céljára kialakított második előadóteremmel.
Az első világháborút közvetlenül megelőző évek beszerzései a következők: ingaóra-minta, ütközési gép, Eötvös-féle piezométer, Coulomb-féle torziós mérleg, gőzgépmodell (1897), spektroszkóp (1888), orgonaasztal 12 síppal (1899), Geissler- és Crookes-csövek (1900), Melloni-készülék a hősugárzáshoz (1901), csillagászati diapozitívok (1903), Kundt-cső, fényképezőgép (1904), nagy szikrainduktor (1905), Calderoni-féle vetítő, Tesla- és Hertz-féle berendezések (1907), precíz amper- és voltmérő (1909), Hartl-féle optikai korong, demonstrációs galvanométer (1912), kézi fényképezőgép (1913), ellenállásszekrény (1914) és nagyon sok kisebb eszköz.
            Az első világháború után, 1919-ben a Tanácsköztársaság elleni harcok közben a városba bevonuló román csapatok az iskolában, mint mindent, így a fizika szertárat is tönkretették (146 eszköz pusztult el).

            Az ezt követő beszerzések talán már nem históriai érdekességűek, mégis érdemes ezek közül megemlíteni a Galilei-féle lejtőt 1933-ból, illetve a '30-as évek végéről származó Waltenhofen-ingát, a szélcsatornát, és a hődrótos amper- és voltmérőt. Ezen beszerzések ellenére a két világháború közötti években nem volt biztosítva a gimnázium fizika szertárának korszerű fejlődése, a szertár elmaradt a tanterv követelményeitől, a tananyag egy részét nem lehetett kísérletekkel szemléletessé tenni. 1944 májusában az iskola épületét német csapatok szállták meg, ahol katonai kórházat működtettek. A háború végén néhány évig a háború okozta rongálódások helyrehozása folyt, és jelentősebb beszerzésre nem volt mód. Az államosítás után a korszerűbb tananyag, a természettudományok fokozottabb oktatása a szertárak fejlődését is megkívánta. 1951-től nyílt lehetőség jelentősebb beruházásokra, és így demonstrációs volt- és ampermérők, univerzális árammérő-műszerek, rádiópad, BOMEKO, katódsugár oszcilloszkóp, Van de Graaf szalaggenerátor, szétszedhető transzformátor és sok más kisebb eszköz került beszerzésre.
A muzeális szemléltető eszközök kb. hatvan darabos kollekciója 1974 óta külön szekrényben van elhelyezve. Restaurálásukat az iskola fizikatanárai végzik folyamatosan.
            Sajnos, jelenleg a szertárfejlesztés - elsősorban anyagi okok miatt- javarészt a régi eszközök rekonstrukciójában merül ki, de így is sikerült az elmúlt években beszerezni egy modern forgózsámolyt, egy hullámkádat, egy univerzális tápegységet, egy Wimhurst-féle gépet, és az optikai kísérletekhez vásároltunk –talán az ország középiskolái közül elsőként- egy 532 nm-es zöld fényt adó lézerpointert is. Beszereztünk egy nukleáris indikátort és egy Geiger-Müller csövet is megfelelő digitális számlálóval, amellyel a modern fizika oktatása vált emberközelivé.
            A gimnázium jelenlegi fizikatanárai szívügyüknek tekintik az Ősök örökségének ápolását, a régi eszközök lehetőség szerinti felújítását, ami lehetővé teszi ezeknek a gyönyörű, muzeális eszközöknek a tanulóifjúság számára való bemutatását. Ez a dolgozat ennek a munkának a keretében készült el, s bemutatja a szertár kincseinek egy részét, hiszen még jó néhány hasonló kincs vár hasonló feldolgozásra.