A fizikatanítás kezdetei Hódmezővásárhelyen
Szilárd testek mechanikája
- Az anyagi pont kinematikája
- Az anyagi pont dinamikája
- Impulzus, energia, munka
- Merev testek kinematikája és sztatikája
- Pontrendszerek mechanikája
- Merev testek dinamikája
- Mechanikai jelenségek egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerekben
Deformálható testek mechanikája
- Folyadékok mechanikája
- Gázok mechanikája
Rezgések és hullámok
- Hangtan
- Hullámtan
Hőtan
- Hőmérséklet és hőmennyiség, a testek hőtágulása
- Halmazállapot-változások
- A hő terjedése
Optika
- Geometriai optika
- Fizikai optika
Elektromosság és mágnesesség
- Elektrosztatika
- A stacionárius áram (egyenáram)
- Mágneses tér vákuumban és az anyagban
- Elektromos áram szilárd testekben, folyadékokban,gázokban
- Az időben változó elektromágneses tér
Arcképcsarnok
Montgolfier-féle hidraulikus kos (beszerzési év: 1897)

            1797-ben Joseph Michel Montgolfier (1749-1810) a hőlégballont és a léghajót felfedező francia testvérpár egyike készített egy olyan készüléket, amellyel az áramló víz tehetetlenségét kihasználva periodikusan mozgathatunk egy dugattyút, miközben a magasabb helyről leáramló víz egy részét az eredetinél magasabb helyre tudjuk visszajuttatni.
            A szertárunkban található ún. Montgolfier-féle hidraulikus kos egy faragott, fekete fatalpakon elhelyezett üvegeszköz, amely egyfajta szivattyúelvet szemléltet. A fatalpak magassága rögtön biztosítja az alsó üvegcső megfelelő dőlését, s így a folyadék megfelelő esését. Ennek a megdöntött üvegcsőnek a magasabb végéhez egy üvegtölcsér van rögzítve, míg az alacsonyabb végére egy kicsi, felfelé záró szeleppel elzárható kimeneti nyílást helyeztek el. A cső közepén egy lefelé záró szeleppel elzárható tartály van, amelybe egy olyan - a Heron-labdánál látott módon- derékszögben meghajlított üvegcső (az ún. vízemelési cső) csatlakozik, amely biztosítja a víz visszafolyását az üvegtölcsérbe.
            Az eszköz működéséhez a tölcsérbe vizet kell tölteni, amely onnan az alsó összekötő csövön keresztül kifolyik. Az összekötő cső végén az áramló folyadék a kifolyási nyílásnál levő felfelé záró szelepnél olyan nyomásviszonyokat hoz létre, amelyeknél a szelep felfelé indul el, s bezárja a nyílást. A folyadék így nem tud kifolyni a csőből, ezáltal az összekötő csőben megnövekedett víznyomás a cső közepén elhelyezett üvegtartály lefelé záró szelepét feltolja, és így egy bizonyos mennyiségű vizet juttat a tartályba. Amikor a tartályban a víz fölött összenyomott levegő nyomása eléri a víz nyomását, akkor a zárószelep a súlyánál fogva leesik, és zárja a tartály alsó nyílását. Ebben a pillanatban azonban a kifolyási nyílásnál elhelyezett felfelé záró szelep kinyitja a nyílást, s így – mivel a nyíláson át víz folyik ki a csőből- a folyadék ismét áramlani tud a csőben.
            Ezután az egész folyamat kezdődik elölről, de a középső tartályban elhelyezett csőben – a Heron-labdához hasonlóan- egyre magasabban helyezkedik el a víz.

Hidraulikus kos
            Ha biztosítjuk, hogy a tölcsérben folyamatosan legyen folyadék (tehát lehetővé tesszük a folyadék folyamatos áramlását), akkor a cső segítségével a kiindulási magasságnál is magasabb szintre juttathatunk fel folyadékot, miközben a kifolyási nyílásnál a szelep egy függőleges irányú, periodikus mozgást végez. Éppen emiatt a periodikus, lökő hatás miatt nevezte el Montgolfier a találmányát hidraulikus kosnak. Sajnos ez a zseniális találmány a hétköznapi életben nem talált alkalmazásra.