A levegő vagy más gázok nyomásának csökkentésére szolgáló berendezéseket nevezzük légszivattyúknak. Mielőtt a kétköpűs légszivattyúk elterjedtek, erre a célra előszeretettel használtak – bár kisebb vákuum előállítására alkalmas, de egyszerűbb szerkezetű- egydugattyús (vagy egyköpűs) kézi szivattyúkat. Ilyen típusú légszivattyút Otto von Guericke, német fizikus készített először 1650 körül.
            A szertár kézi vákuum szivattyúja rögtön az első eszközök között került beszerzésre. A fekete fatalpon elhelyezett sárgaréz henger (köpű) falához jól simuló felhúzásakor a ritkítandó levegőt tartalmazó térrészből a levegő egy része a henger alján felfelé nyíló szelepen át a hengerbe jut. A dugattyú letolásakor pedig a henger levegője az eddig nyitott szelepet bezárja, miközben az összenyomott levegő kinyitja azt a szelepet, amelyen keresztül a levegő a szabadba távozik. Így a dugattyú fel-le mozgatásával az egyik térrészben csökken a levegő nyomása, míg a másik oldalon – ha zárt térrészbe távozik a levegő- nő a gáznyomás.