Az ellenállások mérésére szolgál az ún. Wheatstone-féle rheostat. Ez az eszköz egy szigetelő anyagból készített, vízszintes tengely körül forgatható henger, amelynek felületén rézből készült drótspirál fut végig. A drótspirál egyik vége az eszköz egyik oldalán található szorítóhoz van rögzítve, míg a másik vége ettől el van szigetelve. A szorítónál az eszközbe vezetett áram a spirálist addig a pontig futja át, ahol egy, a henger tengelyével párhuzamos fémpálcán csúszó fémcsiga a drótspirálhoz szorul. A henger forgatásával a fémcsiga a fémpálcán jobbra vagy balra csúszik, aszerint, hogy a hengert az egyik vagy a másik irányba forgatjuk, így az áramkörbe tetszés szerinti ellenállást iktathatunk be. A fémpálca összeköttetésben van egy másik szorítóval, s ezen keresztül zárul az áramkör.

            Az ellenállások mérésénél az ismeretlen ellenállást a rheostattal és a galvanométerrel együtt az áramkörbe kötjük, s leolvassuk a műszer által mutatott értéket. A következő lépésben az ismeretlen ellenállást kiiktatjuk a körből az áramerősség a körben nagyobb lesz. Ezután a rheostatot forgatva annyi ellenállást iktatunk még be a körbe, hogy az áramkörben az eredetileg mért áramerősség álljon vissza. Ekkor a mérendő ellenállás megegyezik az utólag beiktatott ellenállással, amelyet pedig a rheostat hengerén leolvashatunk.