A de La Rive-cső nevét Auguste Arthur de La Rive (1801-1873) svájci fizikusról kapta. Ez az eszköz a csőben levő gáznyomást tekintve a Geissler-csövek sorába tartozik, de ez a cső alapjában véve más jelenséget mutat be, és a szertár igen ritka kincsei közé tartozik. A cső kb. 20 cm magas, és a csőhöz tartozik egy elektromágnes, amelyből egy hosszú vasmag nyúlik bele a cső belsejébe.

            A két elektróda közül az egyik a cső tetején található, a másik egy hurok formájában körbeveszi az elektromágnes vasmagját. Ha egy szikrainduktor segítségével a két elektródára feszültséget kötünk, akkor cső tetején levő katódról elektronok indulnak a hurok alakú anód felé. Ha ezután az elektromágnest egy kb. 5 V feszültségű tápegységhez kapcsoljuk, akkor a csőbe nyúló vasmag segítségével, megfigyelhetjük a mágneses mezőnek a mozgó elektronokra kifejtett hatását, amely a rúd körül elhelyezett hurok mentén, forgó elektromos kisülések formájában jelentkezik. A korabeli tanszerkatalógusok szerint, ezeket a csöveket többféle kiszerelésben is árulták: áramfordítóval vagy áramfordító nélkül. Az áramfordítóval a forgás iránya is megfordíthatóvá vált, de a szertárban található de La Rive-csőhöz nincs külön áramfordító.